- Ne érj hozzám!- kiabáltam rá szinte pánikszerűen, miközben igyekeztem tőle a legtávolabb kerülni. - Ennyire utálsz engem?- simított végig kezével arcomon, majd válaszom meg sem várva, megcsókolt. 06.24. #1- boyxboy 08.04. #1- boyxboy 08.15. #1- gay !Figyelem! A történetben előfordulhat trágár beszéd, illetve 18+ jelenteket tartalmazhat!

Ő csak egy meleg fiú a gimnáziumból, aki be akart illeszkedni, de a sok gyűlölködés miatt pokollá változott számára a hely. Egy lehetőség adott volt: jelentkezzen át egy másik iskolába. Hogy milyen érzés antiszociálisként környezetet váltani? És akit legelőször pillant meg, vajon meddig fog bevésődni a gondolataiba? 'Szépfiú, te nem eszel?' És ezzel a mondattal kezdődött minden. [2016.02.12] [2017.05.14.]

,,- Maradnod kell! Szüksége van rád, hiszen szeret, és te is szereted - mosolyodott el halványan, aztán végig simított az arcomon - éreztem,hogy tényleg velem van. - Nem! Én téged szeretlek... Veled akarok menni! - zokogtam fel fájdalmasan, bal kezemet a mellkasomra szorítva. A szívem egyre erőtlenebbül vert, és a torkomban lévő gombóc miatt alig kaptam levegőt. Azt akartam,hogy végre vigyen magával. Úgy éreztem,hogy nem tudok tovább nélküle élni - Megígérted,hogy magaddal viszel... Kérlek! Nem bírom tovább nélküled.. - Sajnálom(...) Nem tehetem - rázta meg a fejét, szomorú mosolyra húzva ajkait - Tudom,hogy szereted.. Pont úgy nézel rá,ahogy egykor rám is néztél."

...Talán ha tudtam volna, hogy az időnk véges, sosem engedlek el a karjaim közül. Hiszen mindent Te jelentettél nekem! Csak melletted voltam képes létezni, és miután elmentél, most, hogy már nem vagy, haldoklom...fuldoklom a hiányodban. Mert nem vagy Te, én pedig nélküled, hogyan is lehetnék?