88Forever_Girl88
A rózsaszín felhő ami egyszerűen nem akar felszakadozni, a gyomrodban repdeső pillangók, amik szinte ki akarnak szállni, a látszólag véget nem érő öröm és boldogság érzése nem ismerős?Hát sajnos Lizának nem.És az ezek után történő fájdalom sem ismerős.Amikor legszívesebben nem csinálnál semmit, csak sírnál, vagy a vonat elé vetnéd magad, csak mert el akarod azt az embert felejteni, aki egész odáig a világot jelentette a számodra, most pedig, akár egy idegen, ha az utcán találkoznátok már köszönni sem köszönne neked?Nos hát ezekből maradt ki Liza az elmúlt 19 évben.Lényegében az élet egy lényeges részéből.Ugyan úgy megvoltak a bulik, a diákcsínyek, de a szerelem elbújt előle.És nem nagyon akar előjönni.De talán majd a nagyvárosban sikerül neki.Talán végre sikerül találnia olyas valakit, aki szereti, és ő viszont tudja majd szeretni.Bár igaz, a jövő bizonytalan.És nincs is annál a tudatnál őrjítőbb, mint hogy ha valaki azt mondja ma még , hogy szeret, de holnap már lehet, hogy nem neked mondja, hanem másnak.No hát ezért nem mert eddig szerelmes lenni Liza.De lassan be kell látnia, hogy ez így nem mehet sokáig.
Ha érdekel az ő története, tarts vele ebben a történetben, aminek lehet, hogy megoldatlan lesz a vége, és egy második könyvben folytatódik, megeshet.De mint mondtam.A jövő bizonytalan!