-Te nem vagy normális-nevettem fel kínosan mikor végzett a mondandójával. Ennyit bírtam mondani, majd a 'szobámba' mentem....volna ha nem présel teljes erőböl a falhoz és nem szorítja ki belőlem a szuszt is. -Calum? V-valami baj van?-nyöszörögtem félénken. -Alig fél órája vagy itt, de máris felidegesítesz, ez így nem lesz jó Cica. !18+-os tartalmak elő forduhatnak! !Csak saját felelőségre! #10 in fanfiction (2017.05.12) #3 in fanfiction (2017.05.25) #2 in fanfiction (2017.06.04) #1 in fanfiction (2017.06.08) !!

Életed egyik legrosszabb rémálma minden bizonnyal az lenne, ha elrabolnak, majd egy hétig fogságban tartanak. Alig kapsz enni, a vízről még hallani sem lehetett. S akkor jön a "megváltás". Árverésre visznek, ahol egy gazdag srác megvesz. Eleinte ugyanúgy bánik a lánnyal, mint a többi újonnan szerzett "barátnőivel", de egy idő után valami megváltozik...

- Öljelek meg, vagy mit szeretnél Hood? - Nekem kellene téged - nézett mélyen a szemeimbe. - Akkor tedd meg - duruzsoltam a fülébe. ( Figyelem! Ezt a történetet CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGEDRE olvasd!! ) | befejezett |

- Miért vagy foltos? - hangja érdes. - Pigmenthiányom van, te hülye. - szorítom össze a fogaimat. Válaszképp egy pofonnal jutalmaz meg a szép jelzőért, mit ráaggattam. Arcomat égető érzés keríti hatalmába, és egészen biztos vagyok benne, meglátszik rajtam tenyere pirosló nyoma. - Ha már valami, akkor Calum. - szűri a fogai közül. - De neked csak baby. © fuck_hemmings; 2016

Mit tennétek a helyemben ha egyik napról a másikra minden megváltozna? Én kiakadtam. Elég durván. Édesanyám egyedül nevelt fel ezért örülnöm kellene, hogy végre újra rátalált a boldogság és szerelem. Viszont ez a kapcsolat rákényszerít engem, hogy az egész eddigi életem fenekestül felforduljon. A barátaim, az iskolám, az otthonom.. Mindent fel kell adnom, hiszen költözünk. Ha valaki ezt végiggondolja, akkor hamar rájön, hogy én vagyok ennek a történetnek az elszenvedője. A költözésünk előtt pár nappal a legjobb barátnőm elrángat egy buliba, ahol elég gyorsan végetér a jókedvünk egy neveletlen tuskó miatt, akit azzal a tudattal hagyok faképnél, hogy először és utoljára látom. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jobban nem is tévedhettem volna nagyobbat mert ott, akkor kezdődött el csak igazán az én saját történetem. "A szívem szerelmes belé,az agyam utálja őt."

"- Bocs hogy késtem. - Nem is vártunk. - Akkor időben érkeztem."