Kuroko's basketball fanfiction (BEFEJEZETT) Kuroko Akane egy magányos lány. Az apja egy részeges, az anyja nem foglalkozik vele és testvére le se szarja. A Felső-Középiskolai tanulmányait a Seirin középiskola falain belül folytatja, azt viszont ő sem tudja, hogy testvére, a Csodák Generációjának rejtélyes hatodik tagja is ide jelentkezett. Vajon mi lesz, ha két testvér újra találkozik? Akane elmenekül a problémától? És, ha igen akkor vajon kinek a karjaiban fog vigaszra lelni? MINDEN JOG a Kuroko's basketball alkotóit illeti. Kivéve a saját karakteremet. Ő az én fejemből pattant ki.

Ez egy 17 éves lányról fog szolni aki nem tudja mit érezz a bátya legjobb barátja iránt. Emő elég nehéz helyzetbe van hisz ott a legjobb barátnője aki halálosan szerelmes a bátyába. Lehet a nagyfiú viszonozza? Ha érdekel olvasd❤

Ismered az az érzés amikor a környezetedből mindenki akar valamit kivéve téged. Hát Rose Blue is ebbe a cipőben jár. Minden egyes lány álma Brian Wild. Kivéve Roset. De egyszer Briannak szüksége lesz a lányra. Vajon belemegy? Vajon több lesz a dologban mint egyszerű üzlet? Ha tudni akarod csekkold a sztorit.❣

Egy rossz bátyj... Egy összetört húg... És egy viszonzatlan szerelem?... Trágár szavak, 16/18+-os jelenetek elő fognak fordulni a történetben. 2017.12.25- 3. in facfiction

Lee Jiat szülei halála után, a nagyszülei elküldik, hogy ezek után az unokatestvérével, Jiminnel éljen. Csak egy gond van. Jimin nem egyedül él...

[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,trágár beszéd <-

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."