„Tudhattam volna, hogy érzelmeink szerelembe esés helyett szabadesést folytatnak majd." 𝗔𝘃𝗮𝗴𝘆: Elveszve az ábrándok és a vágyódás hullámai között, Taehyung egy volt románc tengerébe találja fulladni magát.

Mit is tehetne egy világban helyét meg nem talált fiatal, amikor a sors iszákos fonala úgy dönt, ötvözi életét egy elérhetetlennek tűnő, románc után nem vágyó rúdtáncossal? Természetesen beletenyerel a szerelemnek nevezett rózsaszín ködbe, és hagyja, hogy elkábítsa az. [Váltakozó szemszögekkel rendelkező kooktae fanfiction.]

Kim Taehyungot nem érdekelte senki önmagán kívül, addig a pillanatig, amíg Jeon Jungkookot meg nem látja zokogni az esti órákban. Olyan fájdalmas zokogást még életében nem hallott. " - Csillagom - suttogom közelhajolva hozzá. - Miért hívsz így? - Mert ragyogsz Jungkook, eszmetlenül ragyogsz."

- Tae...? T-te sírsz? - kérdezte majd szembe fordított magával. - Mi...? - letöröltem könnyeim - Csak...boldog vagyok, hogy van valakid... - Ezért sírsz? - Örömkönnyek! - mondtam mosolyogva Örömkönnyek...azok... 10-ig sétálgattunk a tónál. - Haza kéne menni... -mondtam - Máskor éjfélig is kint vagyunk. Mi van veled? - kérdezte Kook - Semmi. Haza akarok menni és ennyi... - mondtam monoton hangon - Esetleg átmehetnék és ott alu- - Ne velem aludj mindíg, hanem a pasiddal!!