"-Szia Babyboy, nem lenne kedved játszadozni? - kacsintott Alexander mogyoróbarna szemével. Ennek a gesztusnak köszönhetően, akaratom ellenére élesebben szívtam be a levegőt, ami neki is feltűnt - mi az? Csak nem tetszik az ajánlat? - kérdezte tettetett meglepődéssel, mire a társaival együtt egyszerre nevettek fel. - Miért nem a lányoknál próbálkozol? - motyogtam miközben a cipőmet kémleltem. - Csak azért - fogta meg a vállam és neki nyomott a szekrénynek - mert úgy tudom, előző szünetben te is ajánlkoztál volna, vagyis Mianak azt mondtad, de lehet csak Dave hallotta rosszúl - suttogta a fülembe. Nem tudtam mit mondani csak a kelleténél nagyobbat nyeltem. Hallottak minket. - Na mi van? Megkukultál? - cirógatta meg az arcom vidáman Alexander. - Pedig nincs is betömve a szád csak a vassal - vágta rá kapásból Dave, mire az egész banda hangosan kezdett nevetni." "Ezt nem értem - léptem megint közelebb hozzá. - Kilencedikben jó voltam baszogatni, most jó lennék megbaszni...Csak egy baj van ezzel, nem vagyok egy hímringyó, hogy fűvel-fával összefeküdjek. Azt ki kell érdemelni - közölte a szemembe nézve. Vettem a célzást. Szóval küzdjek meg érte, hogy elhigyje tényleg többet akarok. Én benne vagyok. - Ki kell érdemelni? Mondd meg mit tegyek és megcsinálom - vágtam rá magabiztos mosollyal. - Hagyj békén - közölte komoly arccal és megpróbált ott hagyni."

- Mit érzel irántam? - suttogta majd a falhoz nyomott mégjobban. - Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki. A jövőmre nézve teljesen ideális volt a lehetőség, és még csak nem is gondoltam az egyre csak kibontakozó érzéseimre, melyeket egy olyan személy iránt tápáltam, aki iránt egyáltalán nem lehetett volna.

Mit tennétek a helyemben ha egyik napról a másikra minden megváltozna? Én kiakadtam. Elég durván. Édesanyám egyedül nevelt fel ezért örülnöm kellene, hogy végre újra rátalált a boldogság és szerelem. Viszont ez a kapcsolat rákényszerít engem, hogy az egész eddigi életem fenekestül felforduljon. A barátaim, az iskolám, az otthonom.. Mindent fel kell adnom, hiszen költözünk. Ha valaki ezt végiggondolja, akkor hamar rájön, hogy én vagyok ennek a történetnek az elszenvedője. A költözésünk előtt pár nappal a legjobb barátnőm elrángat egy buliba, ahol elég gyorsan végetér a jókedvünk egy neveletlen tuskó miatt, akit azzal a tudattal hagyok faképnél, hogy először és utoljára látom. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jobban nem is tévedhettem volna nagyobbat mert ott, akkor kezdődött el csak igazán az én saját történetem. "A szívem szerelmes belé,az agyam utálja őt."

Török Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni. De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben. Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?

Kis korom óta imádom a focit. Régebben barátaim sose értettek, hogy miért szeretem a focit, aztán elmagyaráztam nekik és így mostmár ha focit szeretnénk nézni barátaim társaságaban nem az a válasz hogy jaj ne hanem hogy rendben nézzünk. Idén megyek gimnáziumba és egy ismerősöm sincs mar nagyon várom és kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz

❝ hogwarts will always be there to welcome you home. ❞