-Olyan vagy, mint egy csillag.-szólalt meg hirtelen, ezzel megtörve a kettőnk közti nyugtató csendet. -Miért?-kérdeztem,miközben apró mosolyra húztam a számat. Lassan rápillantottam, még mindig a csillagokkal teli ragyogó égboltot kémlelte. -Csak nézz fel az égre.-mondta.-Milliónyi, megszámlálhatatlan csillag van rajta, sosem tünnek el, hisz minden este ott vannak fenn. Ők ott maradnak. Hiszek abban, hogy mindenkinek van ott egy csillaga. Az én csillagom pedig Te vagy.