Piroslepke
- Reads 54,350
- Votes 4,362
- Parts 37
"- Bocs, nem akartalak megijeszteni. - BĂ©kĂtĆen mosolyogtam felĂ©, hĂĄtha most nem kĂŒld egybĆl melegebb Ă©ghajlatra, de tĂ©vedtem.
- Az elzĂĄrĂĄs a 202-ben van.
Ugyanaz a szĂŒrke, nagy pulcsi volt rajta, ami hĂ©tfĆn. Teljesen eltƱnt benne. Fekete hajtincsei kĂłcosan, összevissza ĂĄlltak, mint aki a padon szunyĂłkĂĄlt egĂ©sz dĂ©lelĆtt. A szeme elĂ©g karikĂĄs volt, a szĂĄja sebes. PocsĂ©k napja lehetett.
- Ne bĂĄmulj! - Felhorkant Ă©s elfordĂtotta az arcĂĄt. Na jĂł... most egy kicsit zavarba jöttem. TĂ©nyleg nyĂltan megbĂĄmultam, totĂĄl meg is feledkeztem magamrĂłl.
- Matekfaktra jöttem, maradhatok melletted?"
Alant semmi mĂĄs nem hajtja elĆre, csak hogy bekerĂŒljön az egyetemre Ă©s maga mögött hagyhassa eddigi Ă©letĂ©t. Az iskolĂĄban megkapja az okostojĂĄsoknak szokĂĄsosan kijĂĄrĂł enyhe kirekesztettsĂ©get, Ă©s mindemellett komoly anyagi nehĂ©zsĂ©gekkel is meg kell kĂŒzdenie apja helyett. Mint ahogy az lenni szokott a könnyed sulis-tinis-romantikus törtĂ©netekben, itt is hamar szĂnre lĂ©p az "Ășj srĂĄc", aki fĂ©lelmetesen tökĂ©letesnek tƱnik, Ă©s nĂ©gy sarkĂĄnĂĄl fogva fordĂtja ki Alan vilĂĄgĂĄt.
FIĂxFIĂ törtĂ©net