A második verses kötetem, amely a csillag tánc nevet kapta. Remélem ezen versek is ugyanúgy tetszeni fognak. A kötetben előfordulnak majd angol versek is.

___ ❝nem kérek szárnyakat, Istenem, csak hogy a lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy mindig továbbvigyenek...❞ ❝lehunyom a szemem, hátha mire kinyitom, már máshol leszek, egy jobb helyen, ahová nem követnek lelkem démonai...❞ (A Szilánkjaim és a Szívdobbanások c. könyveim folytatása) ___

____ ❝És hallod a csendet, mely mindent körbelengett? A halott némaságot, a pusztuló világot? Nézz magadra, ember... Nem látod, mivé leszel?❞ ❝Sírsz magadért, ember, de ÉRTÜK ki fog..?❞ ... Úgy élünk ezen a Földön, mintha lenne hová menekülni, miután tönkretettük. Mintha lenne egy B tervünk. De nem, nincs még egy bolygó, ahová átköltözhetünk, miután ebből már csak egy kopár, füstölgő, halott valami maradt... Ha meghal, mi vele halunk. Ez a mi egyetlen helyünk az univerzumban. Ez a mi Földünk, a mi otthonunk, aki óvó kezeiben tart, megvéd és táplál minket. Miért nem viszonozzuk ezt? Mindenkinek megvan a lehetősége rá. Igen, még neked is. ♡ Mert lehet, hogy mi csak apró kis hangyáknak számítunk a Földön élő rengeteg emberből... de mégis, néha igazán győzhetnek a kicsik is. Tartozz te is a Kicsik közé, akik nem pusztítják, hanem védik a mi kis világunkat, a Földünket, amelyből születtünk és ahol majd elhullunk. Ne parazita módon, hanem szimbiózisban éljünk a Földdel. ▪▪▪ Főként novellákat, verseket, szösszeneteket fogtok látni ebben a témában. Remélem, talán hatnak majd valamit. ▪▪▪

__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak megyek előre, még ha nem is tudom, hová tartok. ❝Ó, engem senki nem kérdezett meg arról Hogy meg szeretnék-e születni; Nem adtam írásos beleegyezést, Helyettem döntöttek❞ (A Szilánkjaim, a Szívdobbanások és az Éj-ízű könnyek c. könyveim folytatása) __

nem nevezhető versnek, igazából semminek úgymond, agyam által kiszűrt jelentéktelennek tűnő dolgok jelentőséggel felruházva (eddig másik profilomon létezett, átkerült ide, onnan pedig leszedtem.)

A négy évet megélt, 2022-ben befejezett poetikus Tumblr-blogom 2018-as tartalma, mely egyszerre egy személyes napló és emlék, melyet szeretnék megőrizni elsősorban magamnak, - s az utókornak.

#4 költészetben 2017.03.02 #3 költészetben 2017.03.04

+18-as részeket is tartalmaz

nem is novellák vagy versek ezek inkább hervadó művirágok.

próbálok még néha önmagamra hasonlítani