A múlt a múlté. Az emberek jönnek-mennek, végül eltűnnek az életünkből. Vagy mégsem? Újra feljöhet a múlt egy darabja, amit makacsul próbálsz elrejteni magadban? Egy darab, amit eltemettél a szíved mélyére, mondván, nem hagyod neki, hogy elvegye tőled az élet örömeit. Aztán jött a hír. Visszajön. Az az ember, akit végre magad mögött hagytál. Az az ember, aki mindenkinél jobban ismert, de összetörte a szíved. Marlowe Velasquez úgy vág neki az utolsó évének, hogy végre boldog lesz. Elengedi a régi fájdalmakat, érzelmeket, be nem teljesült szerelmeket, és a jövőjére koncentrál. Az álmát tartja szem előtt, ami nem más, mint bekerülni az New York University kreatív írás szakára. Egyetlen bökkenő van csak, ami tönkreteheti az álmát. Egy tantárgy, ami lehúzza az egész átlagát. Szeptember közepén behívják az irodába, hogy korrepetáló embert ajánljanak neki: egy fiút, aki három év után most tért vissza a városba. Egy fiút, akit Marlowe mindennél jobban el akar felejteni... Callen Rayes három éve hirtelen, csendben távozott családjával a kisvárosból, aminek oka azóta sem ismert. Most visszatért, ugyanabba az iskolába, ugyanazokhoz az emberekhez. És Marlowe-hoz. A lányhoz, aki beragyogta a mindennapjait. Az élsportoló röplabdás fiú jeles tanuló is. Egy szeptemberi napon behívják az irodába, hogy tudását átadja valakinek, ezzel segítve annak az embernek a tanulmányait. Callen pedig a nevet meghallva készségesen elfogadja az ajánlatot. A közös idő reményében. Van, amit eltemetünk magunkban, de vajon a szerelem is eltemethető?

Amy King a becsületes nevem. 18 éves vagyok, most lesz az első évem a jogi egyetemen. Hogy miért pont jog? Anyu három hónapja, hogy eltávozott közülünk és az volt az egyik kérése, hogy nagyon büszke lenne, ha jogot vagy orvostudományt tanulnék. Nekem személy szerint a jogtudomány szimpatikusabb, ezért megfogadtam a kedvéért, hogy ügyvédnek megyek tanulni. Apu az összeomlás szélén áll, így remek az életem, mit ne mondjak. Én ehhez az egyetemhez úgy álltam, hogy elmegyek kollégiumba és minden okés lesz. Aha, én naiv. Amikor jelentkeztem, hogy kollégista leszek, nem gondoltam volna, hogy egy seggfej szobatársat kapok... Landon Black vagyok. Most lesz második éve, hogy a jogi egyetemen tanulok 19 évesen. Ennek oka, pedig igazából annyi, hogy mindig is érdekelt a jogtudomány. Én vagyok az a tipikus rossz fiú az egyetemen, akit jobb elkerülni, vagy ha mégis ujjat húznak velem, fix, hogy kurvára megfogják bánni. Amikor elérkezett a második évem, azt hittem hogy ugyanazt a szobatársat kapom, akit előző évben, de tévedtem... Sziasztok!🤗 Remélem tetszeni fog A seggfej szobatárs, ugyanis ez lesz az első ilyen kis történetem.🤭 Jó olvasást kívánok!😘 Figyelem! Ebben a történetben elhangozhatnak trágár szavak, és előfordulhatnak esetleg 18+ jelenetek a későbbiekben!!!

-Most már felsegíthetem a sárból kisasszony? -Természetesen, bár elég kényelmesen elücsörögtem itt.-Fogadtam el a felém nyújtott kezet. -El is hiszem, hogy kényelmes, szeretné, hogy vissza segítsem oda?-Csillant vidáman a szeme. -Ó lenne szíves? Nagyon megköszönném!- Mentem bele a játékba. Csak arra nem számítottam, hogy tényleg megteszi, ám volt annyi eszem, hogy visszarántsam magammal, így megragadtam a karját és együtt zuttyantunk bele a sárba. - Nem akartam, hogy kihagyja ezt az élményt.-Mosolyogtam rá ártatlanul. Először döbbenten nézett rám, majd ismét felnevetett. És én abban a percben biztos voltam abban, hogy az a nevetés a jéghegyet is megolvasztaná. Ha szereted az esőt, a romantikát, a drámát, a bonyodalmat és esetleg a régebbi korok varázslatos báloktól hemzsegő történeteit, akkor csak menj ki egy kicsit szagolj bele az esőillattal tele lévő levegőbe, majd vedd kezedbe ezt a regényt és engedd, hogy magával ragadjon. :)