"Két egymásra találó pillantás sokkal mesebelibb, mint a vasorrú bába, vagy a kacsalábon forgó palota."

„Akár hihető, akár nem, ebben a könyvben bizony benne volt az élete. Ez a könyv nemcsak neki, hanem róla szólt. Hogyan írhatta meg valaki más az ő életét?"

Jimin hangüzenetekben mondja el Jeongguknak, hogy miért szereti. Park Jimin × Jeon Jeongguk Publikálva: 2017. 10. 07.

Az ágytánc egy olyan műfaj a fiatal fiúk életében, ami teljesen átlagos már a huszonegyedik században. Az ágytánc nem az összebújást jelenti, hanem a szenvedély kibontakozását egy fizető személy részére, aki majd nem tudja elfelejteni ezt a művészetet, ha egyszer kipróbálta.

Park Jimin. 16 éves Gimnazista. Van egy példaképe, egy sport és egy álma... Na meg egy minden lében kanál Kisöccse • JIKOOK FF! • 18+, 16+ RÉSZEK, VIDEOK (moans) ELŐSZORDULHATNAK [ NEM ÍROM KI A RÉSZ ELÉ ] • HARD YAOI!! • Nem kötelező olvasni, ha nem szereted a Yaoit ez van. Kérlek mindenki kíméljen meg az utálkozó üzenetektől. Köszönöm :3 Borító: @BtsfanMonbebe ( Nagyon jól dolgozik ❤❤ Piros pontot neki! Imádom ❤) Kezdés: 2017.07.08 #58 in ff 2017.07.12 #51 in ff 2017.07.14 #31 in ff 2017.07.15 #23 in ff 2017.07.19 #18 in ff 2017.07.23 #14 in ff 2017.07.26 #12 in ff 2017.07.27 #11 in ff 2017.07.29 #9 in ff 2017.08.03 #8 in ff 2017.08.07 #7 in ff 2017.08.17 #6 in ff 2017.08.23 #5 in ff 2017.08.26 #4 in ff 2017.08.29 #3 in ff 2017.09.03

(Jikook)(Befejezett) Az angyalok a mennyországban születnek. Nincs igazi testük, csak lelkek, ám alakjuk ettől még van. Hasonló az emberekéhez, de még is más, mert megfoghatatlan, mint egy emberszerű fény, vagy szellem. Hívhatjuk akárhogy, mások, mint a halandók. Minden születéskor, két angyal ölt formát az isteni fényből, így tartva az egyensúlyt jó, és rossz között. Ők egy életre társak lesznek, míg egyikük a mennyországban marad, addig a másik a pokolhoz csatlakozik. Jimin egy aranysárgán fénylő csodás angyal volt, míg Jungkook kéken szikrázott. Ők ketten egy fényből születtek. De mi történik, akkor, ha az egyikük fellázad a rendszer ellen, és emberként akar tovább élni?

"A zene körbetáncolta a szobát, megérintve minden bútort, minden apró tárgyat. A hangok mint a szétguruló gyöngyszemek szóródtak szét körülöttük, és Alan úgy érezte, mintha a tenger hullámai simogatnák a bokáját. Jól ismerte a dallamot, talán százszor is hallotta már, de most mégis új volt, és ismeretlen... Mint a szívdobbanás - gondolta Alan. - Szívdobbanások az éjszakában."