Előszó Az univerzumban megszámlálhatatlan a teremtő hatalom által alkotott, a földéhez hasonló létforma. Ezeknek a külső védelmezői az univerzum harcosai, kik kevesen vannak. Nem képesek minden életet megmenteni. Nem is ez a feladatuk. Csak az arra méltókat védik. Amíg azok. A bolygónkról a hamisítotth és elmékbe táplált képzetek miatt évezredek óta rabolják idegen létformák a testeket, melyeket megtisztítva, tudat nélkül vesznek el. A testekbe saját tudatuk magvát vetik. Az egy embernek sem volt joga a teremtéshez, de megtalálta hozzá az utat. A lét értelmét kutatta, miközben a saját tudati energiájának növelésével és befolyásával az egy átlépte az őrzők által védett belső határokat. Az egy bűne miatt a felsőbb ítélet az egész emberiségre szállt: egy-más pusztítása és a szolgaság. Élete és léte csak a jövő építését szolgálhatja, majd végső pusztulás. De a szenvedéstől, haláltól és a teljes feledéstől való félelmében a másik egy ember rátalált Isten valódi kardjára. Ekkor megtudta, hogy tárgy és lélek az emberrel egy is lehet. Kérte hát az embernek, s mivel így kérte, titokban kapta. Kardot, s energiát - külön. Ahogy való. Előbb a gondolat, aztán a dolog. Az igaz háború csak ekkor kezdődött a földtől idegen tudati létformákkal, gondolatokkal. Kívül, s belül. A Föld, hogy önmagát óvja, megsegítette az embert. A halhatatlan hőseit és teremtményeit az álmokból felélesztette. De viselte idegen és ismeretlen bolygók őrzőit, emberszerű teremtményeit, kiknek energiája átjárta a galaxys-okat. De félelmében a Föld feledte, hogy másfélezer éve megszületett egy ember. Ő. Aki csendben figyelte, hogy mi történik körülötte. Figyelt, hogy a hamis ember, vele az őt szülő Föld és annak összes lakója méltó-e még a védelemre. A Föld, s hű szolgái elfeledték: itt van Oguz. Itt van az Isten kardja!

"Olyan vagy számomra, mint amikor hajnalban meglátom a nap első sugarait. Az egész eddigi életem olyan volt mint egy éjszaka hold és csillagok nélkül. Aztán megláttalak téged és a sötétség kezdett eloszlani. Úgy érzem, hogy minél több időt töltök veled, annál jobban hajnalodik." Babbie amióta csak az eszét tudja, az angol királyi családot szolgálja. Nap mint nap szemtanúja az előkelő báloknak és lakomáknak, amiknek ő maga soha nem lehet részese. Legalább is ezt hitte, addig amíg teljesen váratlanul fel nem keltette az éppen házasodni készülő király figyelmét. A naiv kislány hirtelen a gonoszsággal teli angol udvar céltáblájává válik. Vajon sikerül túlélnie a király anyjának és leendő feleségének ármánykodásait? Ez a könyv a szolgálólányból szeretővé avanzsált Babbie és II. Robert angol király szenvedélyes szerelmi történetét hivatott bemutatni. Előfordulhatnak 16+os részek is, mindenki saját felelősségre olvassa. A szereplők mind kitalált karakterek!