"- Bocs, nem akartalak megijeszteni. - Békítően mosolyogtam felé, hátha most nem küld egyből melegebb éghajlatra, de tévedtem. - Az elzárás a 202-ben van. Ugyanaz a szürke, nagy pulcsi volt rajta, ami hétfőn. Teljesen eltűnt benne. Fekete hajtincsei kócosan, összevissza álltak, mint aki a padon szunyókált egész délelőtt. A szeme elég karikás volt, a szája sebes. Pocsék napja lehetett. - Ne bámulj! - Felhorkant és elfordította az arcát. Na jó... most egy kicsit zavarba jöttem. Tényleg nyíltan megbámultam, totál meg is feledkeztem magamról. - Matekfaktra jöttem, maradhatok melletted?" Alant semmi más nem hajtja előre, csak hogy bekerüljön az egyetemre és maga mögött hagyhassa eddigi életét. Az iskolában megkapja az okostojásoknak szokásosan kijáró enyhe kirekesztettséget, és mindemellett komoly anyagi nehézségekkel is meg kell küzdenie apja helyett. Mint ahogy az lenni szokott a könnyed sulis-tinis-romantikus történetekben, itt is hamar színre lép az "új srác", aki félelmetesen tökéletesnek tűnik, és négy sarkánál fogva fordítja ki Alan világát. FIÚxFIÚ történet

[BL] Életem legrosszabb döntése volt felregisztrálni a Wattpadre, de ezt csak jóval később tudtam meg. Avagy üdvözöllek a világomban: Dani vagyok, tizennyolc éves, érettségi előtt álló szerencsétlen gimnazista. A szüleim éppen válófélben, a lány, aki tetszik, meleg történeteket küldözget nekem az interneten, az osztály bully-jának kedvenc hobbija az életem megkeserítése és úgy tűnik, hogy az egyetlen potenciális jelölt, akivel esélyem lehet elveszteni az elvesztenivalót, az a legjobb haverom. Igen. Szép kilátások. A naplóírás szinte elkerülhetetlen volt, de azt magam sem gondoltam volna, hogy végül ennyien fogják olvasni a történetem. Mondjátok, van innen menekvés? Csak Aurél vagy Dávid meg ne találja! ----------------------------------- [Figyelem! Ez egy texting és naplóregény típusú történet. A sztorin belül felváltva olvashatjátok a főszereplő online beszélgetéseit és személyes naplóbejegyzéseit. Jó szórakozást! ;)]

Minden a zsebtintatartóval kezdődött... és aztán a szerelemmel folytatódott. (A történet a fiúk saját idejében, de három évvel később játszódik.)

Kovács Frodó (igen, ez anyakönyveztethető) szeret alfahímként gondolni magára, aki - mint a heteroszexualitás élő szobra - annyira sem közösködik fiúkkal, hogy egy légtérben létezzen velük. Csukott ajtó mellett pláne nem. Már majdnem sikerül elérnie, hogy ő legyen az osztályában az egyetlen fiú, mikor megérkezik Samu, az új osztálytárs, akinek ráadásul még van képe megvetni őt. Frodó bármire kész, hogy egyeduralmát és heteroszexuális lelkének nyugalmát visszaszerezze, attól sem riad vissza, hogy kirúgassa a fiút, még akkor is, ha ehhez először közelebb kell kerülnie hozzá. Mert ahogy a mondás tartja: tartsd a barátaidat közel, de az ellenségeidet még közelebb, nem igaz? A történet a "no homo" attitűd eltúlzott paródiája, épp ezért nem komolyan vehető. Szociális kísérlet. Egy gyönyörű katasztrófa. Népszerű ivósjáték: valahányszor előfordul a meleg szó, iszunk. Közösen írjuk starrylittleprinces-zel. Feltöltés kéthetente szerdán. A borítót köszönöm a húgomnak (no promo here, mert nem engedte).