ZsuzsannaBksi
Luca napkor bármi megtörténhet, hiszen ez a nap varázzsal van tele.
Legfőképpen akkor, ha péntekre esik.
Mint abban az évben.
Rita bekanyarodott az iskola elé, és miután leparkolt, még egyszer felhívta Bálintot. A férfi nem vette fel a telefont. Ritát a csalódottság mellett elöntötte a zsigeri düh is. Megígérte a harmadikosainak, hogy ma búzát ültetnek. A gyerekek egész héten izgatottan várták Luca napját, csillogó szemmel kapcsolódtak be az órákba, amit Rita a Luca napi népszokások és babonák köré épített fel. Mindennek a tetőpontja lett volna a búzaültetés. Már megfestették a kis agyagkaspóikat, amibe ültetni fognak, és Bálint váltig állította, hogy hoz nekik búzát. Amikor Rita erősködött, hogy kifizeti, a férfi csak legyintett, hogy hagyja, van a tanyán elég takarmány az állatoknak. Fel sem tűnik, ha néhány maréknyi hiányzik.
Aztán nevetett:
- Az enyém. Annak adok belőle, akinek akarok.
- Tényleg nem kérem ingyen.
Akkor sem, ha ezer éve barátok.
Éppen ezért nem.
- Oké - egyezett bele Bálint. - Mondjuk fizetségképpen meghívhatsz egy forraltborra.
- Nem mondod, hogy te kapsz kimenőt - nevetett Rita vidáman, és játékosan vállon bokszolta Bálintot.
Már lassan két éve, hogy Bálint felesége lelépett, és otthagyta őt két kisgyerekkel. Rita nehezen tudta elképzelni, hogy a férfinek lehet élete. Mármint olyan pillanatai, amiben nincsenek ott a gyerekei.