❝ Hajnali kettőkor keresek valamit az égen, és rájövök, hogy túl sok béna vers kezdődik ilyenféleképpen. Hajnali háromkor valahol az erdő mélyén huhog egy bagoly, miközben az avar alatt életre kel egy hangaboly. Hajnali négykor előttem a főút, egy idegen térdel lerobbant kocsija mellett, kezében egy emelőrúd. Hajnali ötkor keresek valami újat a szobám falainak repedései között, mert már minden csillagot megismertem a fejem fölött. Hajnali hatkor egy régi lufit találok a padláson, próbálom felfújni, de rossz helyen vagyok, ide másért járok - elbújni. Reggel hétkor már elfeledem a lufit, ugyanis messze a padló, széttárt karokkal lebegek - arra gondolva, ha elmondom mit kívánok úgyse válik valóra. Másnap délután kettőkor már eltemettek. ❞ - novellák » prózák » én » te » és akár még ők is » részletek » kritikák » meg pár magányos versike © Futó Eri, 2019

____ Gond(olat)ok ~~ mert lelkem soha ki nem fogy a furcsa gondolatokból, még mindig fojtogat belülről minden, ki kell adnom őket magamból, ki tudja, talán már megőrültem... ♡♡ ❝Talán a beteljesületlen álmok a legédesebbek...❞ ❝S néha ha kicsit meg is halok, Hát újraélesztem magam, Vagy ha kell, A saját koporsómból rángatom ki magam Én magam leszek a szikla, amelyben megkapaszkodom ebben az életnek nevezett féktelen sodrásban❞ (A Szilánkjaim c. könyvem folytatása)

____ mert lelkem cseppfolyóssá vált. higanyként csöppen a padlóra, szivárványos szikrákban törve meg a napsugarakat. életben vagyok még. ~ fotó kihívás ~ ____

___ ❝nem kérek szárnyakat, Istenem, csak hogy a lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy mindig továbbvigyenek...❞ ❝lehunyom a szemem, hátha mire kinyitom, már máshol leszek, egy jobb helyen, ahová nem követnek lelkem démonai...❞ (A Szilánkjaim és a Szívdobbanások c. könyveim folytatása) ___

_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _

__ Haikuk, avagy háromsoros majdnem-versek rím és minden cifra nélkül, lehántva. csak a tömény, keserédes cseppekkel átitatott valóság. vagy valóságnak vélt hazugság. majd eldönti, aki akarja. __

__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak megyek előre, még ha nem is tudom, hová tartok. ❝Ó, engem senki nem kérdezett meg arról Hogy meg szeretnék-e születni; Nem adtam írásos beleegyezést, Helyettem döntöttek❞ (A Szilánkjaim, a Szívdobbanások és az Éj-ízű könnyek c. könyveim folytatása) __

____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____