Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤

Sorsverte világban élünk, közeleg a vég. . . A holtak visszatérnek, járnak-kelnek közöttünk, ontják magukból a ragályt. A bosszú hajtja őket, ugyanis lelkük nem jut tovább, a Névtelennek lángját táplálják a végítéletig. Deåbru poklának pillérei omladoznak, fattyai fel-feltörnek a felszínre, hogy maguk kutassák fel hiányzó lelkeket, amivel visszahozhatják saját dicsőségük, s előkerüljék az összeomlást. Éheznek a démonok... Nyugat elveszett, a korcsok lettek úrrá. Kíméletlen hadaik megállíthatatlanul özönlenek át a hegygerincen túlról, megnyúzott testeket, és halára csonkított szerencsétleneket hagyva maguk után. Egykor emberek voltak, mígnem el nem torzította őket a az örök sötétség, mára sápatagokként ismeri őket a világ. . . Kelet felől az Új Rendet éltető birodalom szövögeti becsvágyó terveit. Egyetlen istenben hisznek, a Teremtő torz tükörképében, akinek bosszúszomja világmindenségünk végét jelentheti. Terjed az alantas fertő, az új hit feledteti a régi szép időket és megbabonáz mindenkit. A téboly lett úrrá. . . Eme káoszba küldtek vissza, hogy tegyem azt, amire születtem. Rám bízták világunk sorsát, jóindulatomtól függ a jövendő. Vajon régi világunk sírhalmaira épített létezésben sikerülhet túlélni és felszabadítani a mindenséget a sötétség uralma alól, vagy elbukok újra, mint régen. . . Eldur'Råu'Dul vagyok, a Dicső Iså'Dul fia, a Bíbor Holló örököse, Ummar megmentője, vagy netán a Halálhozó...

Önnek új üzenete érkezett.

Aki szereti az e fèle stílust,ès úgy gondolja többet szeretne megtudni egy bandárol,vagy akár saját kedvencèröl,itt megtalál rolla minden fontos dolgot.

(Jelenleg szerkesztés, átírás alatt!) Úgy vélem a cím árulkodó jellegű: metalheadek mindennapos problémái. A „könyv" kizárólag szórakoztatás céljából íródik, véresen komolyan vétele abszolút nem ajánlott! kl0r0ksz © 2018

Saját verseimet ovashatjátok itt. Lesz köztük sötétebbek és romantikusak is.

Mese a csillagokról és a szeretetről.

Aiden egy démon. Night pedig egy angyal. A feladatuk az, hogy a nekik kijelölt embert a gonosz vagy a jó útra tereljék. Csakhogy Aiden beleszeret az ember lányba... Lehet a történetüknek happy endje?

Hihetetlen hogy pár mondat mennyit mondhat .