[ 𝟐𝟎𝟏𝟔.𝟎𝟔.𝟏𝟔 - 𝟐𝟎𝟏𝟕.𝟎𝟕.𝟎𝟏 ] • 🏆 ; 23+ • r a n k s ✨ ⤷ 2018.11.16 - #1 hungarian ⤷ 2018.12.24 - #5 magcon ⤷ 2019.01.01 - #4 magcon ⤷ 2019.02.06. - #3 magcon

Négy dolgot utálok a világban. A vanília fagyit. A repülőgépeket. Őt. És a bugyuta fogadásokat, amiket mindig elvesztek. Copyright ©Ads232, 2018 A borítót köszöntem innen is Réka❤

Többszörös első helyezés fanfiction kategóriában.✔ "-De... -Nincs de. Szerettük egymást nem? -De igen.-húztam magamhoz közelebb.-Most is szeretlek. Mindennél jobban." Korábbi cím: Messenger Messages[C.D.] 1.évad befejezve:2016.11.18. Utolsó évad befejezve: 2017.01.08. |•Minden jog fenntartva•| 2016.11.29. #9 in fanfiction 2016.12.04. #4 in fanfiction 2016.12.14 #2 in fanfiction 2016.12.20,2017.01.10,2017.03.24-25. #1 in fanfiction 2018.08.05. #1 in message ©2016 @merci0233,Wattpad

Egoista. De önzetlen. Undorítóan magabiztos. És amit a legjobban utálok, hogy marhára helyes.

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

Sonja nagy álma válik valóra mikor végre Kaliforniába költözhet testvéréhez, Lizhez. Rengeteg kaland, eseménydús nyár és a kicsit sem unalmas Cameron Dallas. Ez talán most örökké tart?