Cassy Roseblade akárhogy is próbált ellene menni, mégis gyakran beugrott neki Draco Malfoy képe. Dumbledore halála óta nem találkozott vele, de azt belátta, hogy nem szabad leragadnia mellette. Draco ezzel szemben sehogy sem tudott túllépni első igazi szerelmén, és más lányra nem is nézett. Cassy csak még inkább gyűlöli a halálfalókat, és pont kapóra jön neki, amikor felkéri Harry, hogy együtt menjenek elpusztítani a horcruxokat. Semmi sem történik úgy, ahogy elképzelték: se Voldemorttal, se Dracoval, se egymással. Pedig Cassy mindvégig csak jót akart. |the girl who saved him 2. része| |Természetesen a karakterek legnagyobb részét nem én alkottam, csak felhasználom őket, és az eseményeket is egy kicsit megváltoztattam.| |Szexuális utalást és tartalmat jelenít meg.| Draco Malfoy ff.

"- Kezdetben csak egy-egy alkalommal bántott, az mindegy, hogy szóval, vagy cselekedettel, de mikor tudta, hogy ez nekem fáj, napi rutinná nőtte ki magát. Ha indultam az iskolába megvert, elalvás előtt szintén. Mikor kedve tartotta, vagy unatkozott, ütött. Akkor még nem volt alkoholista. Egy késő délután igyekeztem haza az iskolából, aztán amint betoppantam az ajtón, elkapott, és elkezdett fojtogatni. Csak úgy. (...) Szuper lassúsággal fordulok felé, mert háttal ülök az ajtónak, ahol épp Ő lépett be. Orvosi köpenyben, aktatáskával a kezében. Lábait fekete farmer fedi, egy azonos színű cipővel és garbós pulóverrel. Haja most is olyan piszkosul helyessé teszi őt, mint négy éve, csak annyi a különbség, hogy ő már felnőtt, én pedig gyerek vagyok. Még. - Szia Kook - köszönök neki mosolyogva, amikor teljesen felé fordultam. - Elszaladt az idő, mi? - pislogok fel rá, miközben ő ott áll az ajtóban, döbbent arccal. Szemei egyszerre tükröznek boldogságot, csalódottságot, haragot, és aggodalmat. " Ez egy röpke kis iromány, sajnos csak ennyire fut mostanság a yaoi témában. Egy régi, ide nem publikált írásom Vkook-os változata. Saját ötlet, ihletet adok, történetet nem! Minden jog fenntartva!

Néha túl későn jövünk rá valaminek az értékére, túl későn fogjuk fel mit is jelent számunkra, és már csak akkor érezzük igazán fontosnak, ha nincs velünk. De ekkor már késő, elvesztettük. Vagy mégsem? „Van, aki akkor fog örömet okozni miután elment és újra kapsz levegőt és van, aki akkor okoz boldogságot, amikor ott van veled az életedben. De erre mindig későn jövünk rá, hogy ki milyen ember." Avagy egy 8 részes történet, amelyben Yoongi rájön, mennyit is jelentenek számára csapattársai.

~Vajon ha megdobálnám őt is csigával, akkor belém szeretne?~

Sokan nem tudnak a maffiákról egészen addig, amíg bele nem csöppenek. Én ebbe nőttem bele, apám halála után tőle örököltem a Bong Rabbitet. Mondhatni könnyű dolgom volt. Sorozatra ölettem és öltem meg az embereket egészen addig, amíg meg nem láttam Park Jimint. Hogy ő miben volt más? Én magam sem tudom, de kezembe pottyant a lehetőség, miszerint váltságdíjként magammal vihetem és bandatagot faraghatok belőle. Ki ne használta volna ki ezt a remek alkalmat a helyemben? /Yaoi, tartalmazhat 16+, illetve 18+-as részeket. Mindenki saját felelősségre olvassa! A történet saját kitaláció. Minden jog fenntartva./ ✎ 𝗝𝗜𝗞𝗢𝗢𝗞 [ 2018.06.13 - 2018.10.28]

Mindig csúfoltak, mert más voltam. Mindig éreztem, hogy más vagyok, mint a többi ember. De azaz igazság, hogy arra egyáltalán nem számítottam, ami tizennyolc éves koromban kiderült, és végérvényesen megváltoztatta az életemet. A borítóért ezer köszönet minseooo88-nak.

Minden egyes este azt nézte, ahogyan táncol; tudva minden mozdulatát. Az egyetlen dolog, amit a lány nem tudott, hogy Ő ezt tudja Történet az önszeretetről és az önrombolásról az eredeti írót illeti minden jog, ez csak fordítás

"Szívem a torkomban dobog. Egyszecsak felsikoltok. -Neeee! - és zokogni kezdek. A többiek értetlenül néznek rám. De én tudom mi történik. Egy barátnőm mesélte, hogy a nagyapja kiszökött Auswitz-ból. Ő látott ilyet." Borító: just_a_bitch_13

A nevem Dorothy Angel. 18 éves leszek és kicsit furcsa életem van. A szüleim meghaltak. És emellett olyan embereket látok akiket mások nem látnak. Csak egy gond van... hogy ők nem szellemek... A szüleim halála óta egy olyan ember vigyáz rám akit csak én látok... ő Kyle...Kyle Foster. *BEFEJEZETT* 2017.03.03. - #55 in fantasy 2017.05.26. - #6 in fantasy 2017.09.15. - #4 in chicklit 2017.10.22. - #4 in fantasy ~10.23. - #3 in fantasy ~10.24. - #2 in fantasy ~10.25. - #1 in fantasy 2017.11.08. - #1 in fantasy 2018.06.17. - #2 in fantasy ~06.22. - #2 in fantasy 2018.07.02. - #4 in boszorkány ~07.11. - #2 in fantasy 2018.08.17. - #2 in fantasy 2019.03.29. - #1 in angyal 2019.09.22. - #3 in fantasy 2021.03.01. - #1 in angyal ~05.07. - #2 in fantasy ~05.13. - #1 in fantasy

Egy legenda kering két falkáról. Az egyik falkának egy lány, a másiknak pedig egy fiú volt a trón örököse. A lány és a fiú szerették egymást. De nem lehettek együtt. Ebből háború lett. A háborúból sok halál. Végül a két falka egyesítette erejét. A lány összeházasodott a fiúval. Hogy a hagyomány tovább menjen, emberrel háltak. Lett két apró gyermek. Mikor 18 évesek lettek összeházasodtak. És ez így ment évszázadról, évszázadra. Míg nem. Megállt. Hope Ann Anderson szülei elváltak. Eddigi életét anyjánál töltötte, de egy szörnyű autó baleset során édesanyja életét vesztette, így kénytelen volt apjához költözni, Houstonba (Brit Kolumbia, Kanada). Új suli. Új haverok. Új lakás. Egyszóval. Új élet. Apjával nem jó a kapcsolatuk állapota, de Thomas próbálja lányát felvidítani. A lány élet gyökeresen megváltozik mikor egy házibulin farkasszemet néz egy fekete farkassal, és rá nemsokkal eszméletét veszti. Borító: @Rekafluffy