•Befejezett• +18!!!! Jeleneteket tartalmaz! Egy egyetemista lány, rossz fiúval kezd. Nem szeretne kapcsolatot csak egy kaladot. A tetovált sráccal lefekszik, de semmi több. Egy kalad. Egy srác akit többé úgyse lát. Hát ezt nagyon benézte Maybe. 2022 #Erotika🥇 #Egyetemistak🥇 #Romantikus🥇 #Nyár🥇

❝- Azt akarom, hogy boldog legyél, Collins. Megérdemled, mindenkinél jobban. És bármennyire nehéz ezt mondani, nem én vagyok az, aki ezt megadhatja neked... - Dean - kezdek bele, ő azonban nem hagyja, hogy be is fejezzem. - Hidd el, én vagyok neked a lehető legrosszabb - motyogja, ujjaival idegesen végigszántva barna tincsein. - Nem, ez nem igaz - suttogom, miközben sűrűn pislogva igyekszem visszafojtani a feltörő könnyeimet. - Ha azt akarod, hogy boldog legyek, akkor tudnod kell, hogy csak veled lehetek az.❞ Hope és Dean mindketten megismerték már a fájdalmat. Mindkettejük élete egy időben omlott össze, egészen mostanáig maradandó nyomot hagyva maga után. Nem hiszik, hogy képesek maguk mögött hagyni a múltat és továbblépni egy szebb jövő felé. De mi történik, ha útjaik keresztezik egymást, és az első pillanattól kezdve képtelenek távol maradni egymástól? Vajon a köztük kibontakozó szerelem képes elindítani őket a továbblépés felé vezető úton? [szünetel] 𝐡𝐨𝐩𝐞 ©𝐥𝐥𝐚𝐮𝐳𝐳𝐚 2022

Vigyázzatok kinek csapjátok neki az ajtót!! - Jessica Collins Jessica Collins egy 17 éves gimnazista, jó családi háttérrel és boldog élettel. Imád zenélni és énekelni csak mint, az apja Dylan Collins a híres gitáros. Mindene megvan és boldog is, pont ezért érzi közelegni a viharfelhőket a feje felett. Ekkor még nem is tudja, hogy az viharfelhő kit sodor magával, egyenesen hozzá. A magát Álom Pasinak mondó Blake Johnson a hoki csapat kapitánya nagy családdal és enyhén zűrös múltal belerondít az éppen tökéletes képbe és mint egy viharfelhő forgatja fel Jessica életét. Kezdés: 2021.ápr.18

.· 𝙬𝙚 𝙘𝙖𝙣'𝙩 𝙗𝙚 𝙛𝙧𝙞𝙚𝙣𝙙𝙨 𝙗𝙪𝙩 𝙄'𝙙 𝙡𝙞𝙠𝙚 𝙩𝙤 𝙟𝙪𝙨𝙩 𝙥𝙧𝙚𝙩𝙚𝙣𝙙 ·. Delilah Blaine és Noah Clark óvodás koruk óta barátok, sok időt töltenek együtt, és úgy tűnik, mindig megtalálják a közös hangot. Azonban az idei tanévben valahogy minden kissé megváltozik, és kapcsolatuk szétesni látszik. Bár megmentésén fáradoznak, a szívük mélyén, a kimondatlan gondolatok alá temetve mindkettejükben ott motoszkál az érzés, miszerint az, amit ők akarnak, talán több lenne puszta barátságnál... ❝ - Na gyere ide - hívott magához, és mosolyogva átölelt. Átkaroltam a derekát, és a mellkasába fúrva a fejem mélyen beszívtam az illatát, miközben a hajamat simogatta. - Utállak - motyogtam halkan, mire felnevetett. - Ne aggódj, az érzés kölcsönös - felelte még mindig nevetve, mire halványan én is elmosolyodtam. ❞ © ddorcii / 2022