Minden lány kislány kora óta arról álmodik, hogy majd jön a szőke herceg akivel szerelmesek lesznek. Ezt követi a házasság és az örökké tartó boldogság. Nekem is ez volt az álmom! A házasságig minden stimmelt is kivéve, hogy az én hercegem barna hajú és a fehér lova egy fekete audi, de ezt leszámítva minden úgy ment ahogy a NAGY könyvbe meg volt írva. Mostanáig! Anyu! Ha a kezedbe kerülne ez a könyv, inkább ne olvass bele! Elég ha csak elolvastad a leírást. Most viszont csukd be a és tedd jó messzire! Szeretlek! 📕Borító: @Abeth98 🖋️Író:@Andia1210 ‼️🔞‼️

Karolina éppen eléggé szorong a pályaválasztás, az érettségi és szigorú édesapja miatt, ám ebben a nehéz időben még a barátai is kezdenek megfeledkezni róla. Napjait unalmasnak, és magányosnak gondolja, de ez rögvest megváltozik azon a napon, amikor a városban sétálva egy férfi megszólítja, és idegen nyelven beszél hozzá, majd magyarul kijelenti, hogy gyönyörű. A lány persze ijedten elszalad, remélve, hogy sosem találkozik többé az ijesztően nyílt férfival. Életét azonban tovább bonyolítja, hogy művészettanára érettségi előtt pár hónappal kórházba kerül, az új tanára pedig meglehetősen fiatal, és igencsak hasonlít arra a férfira, aki a minap megszólította Karolinát. Csak nem..? - A történet fikció! - - A település, ahol a történet játszódik nem létezik. Mindenféle hasonlóság más létező településsel pusztán a véletlen műve. -

Van egy férfi. Ez a férfi az apám lehetne, és azt sem tudja igazán, hogy létezem. Nem ismer. De valahol, egy másik idősíkon, valahol, ahol minden más... Lehetett volna. Mert minden lehetett volna.... Nem? Légy üdvözölve lehetetlen vágyaim és tévképzeteim gyűjtőhelyén "- Tudom, hogy tudod ki vagyok - mondta egyenesen a parázsba bámulva. - Felismerem, ha valaki szívgörcsöt kap a látványomtól. Te pedig nem is kicsit kaptál azt. - Oh - Ennyi volt az, amire akkor futotta tőlem. Minden eddigi erőlködésem feleslegesnek bizonyult. Soha nem terveztem, hogy színész leszek, de most bebizonyosodott mennyire csapnivaló is lennék. - Én... - Teljesen elakadt a szavam. Mi lenne most a megfelelő reakció? Soha nem voltam a kommunikáció mestere, most pedig minden szegényes tudásom cserben hagyott. Ismét csak csöndben vártam, mit fog mondani. A szerencsétlenség mintapéldányának éreztem magam. - Nyugalom. - A hangja lágy volt, már-már vigasztaló. Biztosan látta mennyire kétségbeestem. Nyitott könyv voltam számára, s ez egy kicsit megrémisztett. - Nem eszem embert... általában. "