Azt hittem elég jó az álcám. Hogy olyan mélyen bebújtam a kis titkom mögé, hogy senki nem fog tudni róla. A titok alanya Tóth Ivó. A titok tárgya, a szívem. A szenvedő alany pedig jómagam. Tövig rágom a körmöm amiért egy házban vagyok vele. A viselkedésem egyenlő a katasztrófával, nem tudok lakatot tenni a számra, ha szót kell váltanom VELE. Mégis addig megy, amíg le nem dönti az én személyes kis színházam falait és a mesztelen igazság elé nem tárul. Ez pedig rémisztő. Nekem legalábbis nagyon.