- Wei Ying! - hallom meg a mély, szelíd hangját. Homalyos minden, de a hangját tisztán hallom. - Lan Zhan... - a hangom halk és rekedt. Már már elhaló. Érzem, ahogy a kezét óvatosan rám teszi majd egy gyengéd csókot nyom a homlokomra. - Ne félj! Kihozlak ebből a pokolból, igérem.