-De miért tetted? - kérdeztem és felnézett rám. Láttam, hogy egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem akadtam ki rá. Nem tudok rá haragudni hisz szeretem, szerelmes vagyok belé csak ő ezt nem tudja. -Nemtudom. Szóban nem nagyon tudtam volna elmondani valamit, de nekem az egyszerűbb lett volna, de azt sem akartam, hogy írok neked egy üzenetet és abban mondom el - nézett ez elején rám majd megint a cipőét kezdte el tanulmányozni. -És mit szeretnél elmondani? -Liz én szerelmes vagyok beléd. SZERETLEK!!! - kimondta amit én is érzek iránta.

Mit tennétek a helyemben ha egyik napról a másikra minden megváltozna? Én kiakadtam. Elég durván. Édesanyám egyedül nevelt fel ezért örülnöm kellene, hogy végre újra rátalált a boldogság és szerelem. Viszont ez a kapcsolat rákényszerít engem, hogy az egész eddigi életem fenekestül felforduljon. A barátaim, az iskolám, az otthonom.. Mindent fel kell adnom, hiszen költözünk. Ha valaki ezt végiggondolja, akkor hamar rájön, hogy én vagyok ennek a történetnek az elszenvedője. A költözésünk előtt pár nappal a legjobb barátnőm elrángat egy buliba, ahol elég gyorsan végetér a jókedvünk egy neveletlen tuskó miatt, akit azzal a tudattal hagyok faképnél, hogy először és utoljára látom. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jobban nem is tévedhettem volna nagyobbat mert ott, akkor kezdődött el csak igazán az én saját történetem. "A szívem szerelmes belé,az agyam utálja őt."