"- Dean, az úton! Vigyázz! - mutatott előre Sam, Dean pedig az út felé kapta fejét, majd teljes erejéből rátaposott a fékre, s imádkozott, hogy megálljon, mielőtt elcsapná az előtte állót. - A picsába! - kiáltott fel Dean, s teljes erejével szorította a kormányt. A lány az út közepén, a kocsi felé fordult miközben a szél arcába fújta a vörös haját és leblokkolva remélte, hogy a kocsi megáll és nem üti el. A 67-es impala nagy hanggal állt meg a lány előtt 5 centire, ami az életét jelentette. Egyenletesen fújta ki a levegőt, a kocsiban lévők pedig kidülledt szemekkel fújtattak, hiszen az adrenalin csak úgy tombolt bennük. Sam tért magához először, s szállt volna ki a kocsiból, de meglátva Dean arcát nem tudta hova tenni testvére reakcióját. Dean szeme megakadt a lányon. Csak őt figyelte. Hosszú, göndör, majdnem derekáig érő vörös haját, amit most arcába fújt a szél, ezzel homlokát látatva, amit egyébként frufru takart. Világos barna szemeit, sűrű fekete szempillákkal körülvéve és vérvörös ajkaira pillantva, akaratlanul is megnyalta száját. A lányon sötétzöld trikó volt egy szürkés kabáttal, aminek ujja fel volt tűrve a könyökéig. Lábán fekete testhez simuló nadrág volt, mely megmutatta alakját, s rácsatolva fekete fegyvertartó, mely övvel körbefogta derekát és a két combját. Lábán pedig egy fekete bőrbakancs volt. Nagyokat pislogva, majd Sam értetlen tekintetére nézve, végre feleszmélt, s azonnal kiugrott a kocsiból. - Hé! Jól vagy? - kérdezte Sam a lánytól, közelebb lépkedve hozzá. Dean egy szót sem tudott kinyögni és ez Samnek is feltűnt, ám inkább nem kérdezett semmit. Még. " Elinor Lackwoodnak fiatalon kellett megtapasztalnia milyen az, hogyha Apja elhagyja és egyedül kell túlélnie. De nem átlagos fiatalként, hanem démonok, vámpírok vagy más misztikus lények felbukkanására várva.

Az életem fenekestül felfordult mikor őt megismertem.