Kislány korom óta jártak legendák az utca végén álló kopott, üres házról, amiket a barátaimmal mind elhittünk. Vigyáztunk magunkra, kerültük míg fel nem nőttünk ahhoz, hogy ellenszegüljünk mindennek, amit hallottunk s mi magunk nézzük meg, milyen is valójában. Minden volt, csak üres nem.

Vladimir a hegyi gyogyító boszorkányok királya és egy nap az emberek segítséget kérnek tőle mivel az egyik gonosz hívő megidézett egy gonosz démont.

Egy régi ismerős. Új helyszín. Ismerős érzelmek. Két fiatal. Mikor olyan érzelmek, amiket már régen eltemettünk magunkban, és még a létezését is elfelejtettük újra felszínre törnek. Valaki, aki mindezt eszünkbe juttatja, és nem engedi elfelejteni. „- Amikor először megláttalak már akkor megfogott benned valami. Csak akkor még nem tudtam, hogy mi. - mondtam végig a szemébe nézve. - Mi? - kérdezte suttogva, csillogó szemekkel."