Az emberiség egy része rabszolgasorba süllyedt a világégés után. Génmanipulált emberek, katonaság és szolgák mindenütt. Harc az élelemért és a vízért, az életben maradásért. Egy katona, aki menekül a múltja elől. Egy rabszolga, aki próbálja visszaszerezni a múltját. Ebben a szörnyű világban próbálnak helytállni, megtalálni azt, ami a szívüknek kedves és közben embernek maradni. Vajon ez sikerül nekik, vagy ők is áldozatokká válnak, ahogy az emberiség több millió másik tagjával is történt?

" -Hogy hívtál? - húztam össze a szemöldökömet. - Cold.- ismételte meg egy mosoly kiséretében. - Miért hívsz így? - fontam keresztbe a karjaimat. - Mert olyan vagy, mint a hó. Hideg de gyönyörű."

Animágussá válni minden bizonnyal nem olyan nehéz. Talán egy kicsit. Nagyon. Persze ha ez kell Remus boldogságához, semmi nem állhat barátai útjába. A szerencse az, hogy Peter szereti a bogarakat. Sirius családja, úgy tűnik, egyre kiállhatatlanabb. Ez egy különös látogatáshoz, egy megszegett ígérethez és néhány durva levélhez vezet. Új tanárok jönnek a képbe, aminek a levét többek közt a fülig szerelmes Arlett Wilson issza meg. Őrült elsősök, családi perpatvar, egy záró üzlet, a Katica-terv, hajszálon múló kviddicsmeccsek, egy váratlan kiruccanás, fura alakok Londonban, egy mesés karácsony, véget érő barátságok, egy készülő térkép és különös gyilkosságok. "- Ez biztonságos? - vonta fel Sirius a szemöldökét. - Nem hinném - vonta meg James a vállát. - Na, próbáljuk ki!" A sorozat harmadik része. A borítóképet a Space Dementia Tumblr oldalról szereztem. (A jogok J.K. Rowlingot illetik, én csak kölcsön vettem a szereplőket, helyszínek, tárgyakat. A saját szereplők, helyek és tárgyak azonban az enyémek!)

- Így hátulról nagyon hasonlítanak. - Szerintem nem - mondja Jászon. - Hazelnek sokkal nagyobb a haja és bőre is másmilyen. - Nem Hazelék! Hanem Nico és a... - keresi, hogy mit is akar mondani. - A lány? - Igen! Köszönöm! Nico és a lány! - színpadiasan hangsúlyozza, majd int, hogy lassan menjünk. Már majdnem a völgyben vagyunk, Hazelék jóval előttünk haladnak, amikor valami szokatlanra leszek figyelmes. Megtorpanok, a két mellettem jövő követi a mozdulatomat. - Percy? - Annabeth kérdően néz rám. - Átjött - mondom elképedve. - Átjött a határon!