Hallottam egyszer egy legendát: Hol volt hol nem volt, élt egyszer régen egy fiú. Ez a fiú egyszer megszökött otthonról, mert valami szörnyűségeset követett el. Hogy mit, arra már senki sem emlékszik. A vadonban talált menedéket, évekig élt ott, magányosan. Egyszer amikor vadászott, egy sebesült farkasra talált. Valószínűleg egy nagyobb állat sebezte meg. A fiú ellátta a sebeit, gondozta, megszelídítette. A farkas és a fiú életre szóló barátok lettek. Amikor a farkas megöregedett, meghalt. A fiú elviselhetetlen fájdalmat érzett. Napokig nem aludt, csak a barátjára tudott gondolni. Az eset után sok évvel vadászat közben egy farkassal találta magát szemben. A farkas rátámadt. A férfi könnyű szerrel megölhette volna, de élt benne a barátja szelleme, és hagyta a farkasnak hogy végezzen vele. A legenda szerint Isten megsajnálta a fiút, látta hogy jó ember lett belőle. Adott neki egy második esélyt. A férfi farkasként ébredt fel. A farkas minden hónapban teliholdkor emberré változott.

Egy saját történet, egy álom alapján, amiben lesz szó Mennyről, Pokolról és a földi életről egyaránt. Főként démonokat és a Hazbin Hoteles karaktereket használom fel.

Egy különleges kis jó boszorkány Védelmezőnek maga mellé vesz egyet a sötétség teremtményei közül. Vajon működhet a dolog, vagy eleve kudarcra vannak ítélve ők ketten? Mi lesz velük, ha kiderül a férfi több, mint egy vámpír? Olyan sötét erők birtokosa, ami elnyelheti a lelkét. Képes lesz megtanulni uralni, vagy végleg elveszti önmagát? És a lány? Ha több, mint egy átlagos boszorkány? Továbbra is védelmezni fogja sötét ereje birtokában, vagy megszegi ígéretét és ellene fordul? Létezhet olyan, hogy Sötét Védelmező? Vagy kizárt, hogy egy gonosz erő védelmezze a jót? Borítót Szyszyyy készítette.

Ő pedig ott állt előttem. Szemöldökét összehúzva és homlokráncolva sírta el magát én pedig reflex szerűen tártam szét karjaim és öleltem magamhoz. Fejét a mellkasomba fúrva karolt át és szorított magához. Állam a fejére tettem és csak álltunk én pedig hagytam, hogy kisírja magát.