Daniel elolvasta az ajtó felett a feliratot: Antikvárium. Hallott már ilyen helyekről, de még egyet sem látott. Egy cirádás betűkkel írt árlistán ezek a szolgáltatások voltak felsorolva: tisztelet, türelem, figyelem, kedvesség, együttérzés, megértés, őszinteség, hallgatás, beszélgetés, kézfogás, ölelés. Alattuk ezek különböző, párosított változatai következtek, mint például: megértő beszélgetés, együttérző hallgatás, stb. Daniel jót mulatott. Micsoda ósdi, nevetségesen romantikus szavak! De azért az egyik felkeltette az érdeklődését. Összeszedte a bátorságát és benyitott a boltba.

„Alapjában véve nem rossz a láthatatlanság, bár kissé elmagányosítja az embert."

Az embert általában boldoggá teszi, ha valaki azt mondja neki, hogy szereti. Sajnos rám nem vonatkozik ez az általában, mert én válogatós vagyok, nem dob fel csak úgy egy akármilyen szeretlek.

„Elnyújtózott a kanapén, és felvázolta magában a tökéletes fotót Laurent-ról. Fekete hátteret képzelt el, amely kihangsúlyozza a fiú fehér bőrét, szoborszerű szépségét. A sötétből lépne a fénybe, mint valami tudat alatt rejtőző sejtelem..."

Craig Fitzgerald nem is rossz abban, amit csinál. Oké, nem írta meg az évtized nagy amerikai regényét (még), de az első könyve hamarosan a polcokra kerül. Már csak az utolsó simítások vannak hátra és ugyan, mi akadálya lenne, hogy a határidőig leadja a végleges változatot? Mármint leszámítva egy felbukkanó majdnem ex-pasit, egy kényszerű visszatérést a családi tűzfészekbe, némi írói blokkot és egy fasiszta hajlamú szerkesztőt. Itt nem lesznek részletek Craig regényéből, esetleg csak amiket végül kihúzott. Meg jegyzetek, feljegyzések, naplószerű bejegyzések, szóval csupa olyasmi, ami annyira személyes, hogy alkalmatlan a publikálásra, még akkor is, ha összeáll belőlük egy történet. Akkor a leginkább.

Alexandre Chateaubriande egy fényes jövő előtt álló balett táncos. Vagy legalábbis ezt reméli mindenki, de egyenlőre csak egy művészeti iskola növendéke. Hogy elérje céljait keményen dolgozik, nem foglalkozik a barátokkal, bőven elég neki a legjobb barátnője, Nadine társasága, és más hobbija sincs csak a tánc. Szerelem? Szóba se jöhet. Aztán jött Raphael Navarro... (A +18 csak pár későbbi fejezetre érvényes) /A borító justKamisama munkája köszönet érte!/