,,Azon a nyáron változott meg minden. Az a nyár még mindig itt él bennem. A szabadság érzése, melyet azóta sem volt szerencsém megtapasztalni. Az egyik felem azt kívánja, bár ne éltem volna át, hogy megmentsen ettől a tehetetlenségtől, amit azóta is érzek. A másik pedig örökké táplálni fogja azt a kellemes érzést, amit akkor ott éreztem. És ezt soha nem fogom elfelejteni..."

A fiú, aki belefulladt az érzelmeibe és már nem látta hol ér véget, a véget nem érő gyötrődés. Éveken át élt abban a tudatban, hogy valakinek ő volt a valaki. Hogy valaki számára fontos volt. Egy nap viszont megérezte, hogy már éveken keresztül egyedül volt. A lány, akit kényszerítettek egy szerepbe, olyan érzelmeket akartak rá erőszakolni, amik idegenek voltak számára. Letagadta őket és lassan elvesztette a fonalat. Már nem látta, hogy ki maradt számára. Úgy érezte, hogy egyedül volt. Egyedül érezték magukat, mégis egymásra találtak. Viszont ki gondolná a bársonyról, hogy megsebez?

"Karjait a derekam köré kulcsolva a testéhez láncolt. Ajkaival a nyakamra bukott, miközben ujjaival a csípőmbe mart. - Elegem van belőled, érted? Elmosolyodtam, hagytam, hogy a lágy esti szellő kifújja a szememből a hajtincseket. Mérges voltam és elkeseredett, de ő mellettem volt. Halkan felkuncogtam és ujjaimat az övére simítva hagytam, hogy édes ajkaival tovább csókolgasson. - Értem - susogtam lehunyt szemekkel. - Nekem is elegem van belőled. " Első szabály: Tartsd magad távol a bajtól. Második szabály: Kerüld el a fiúkat. Harmadik szabály: Szegd meg az előző kettőt. Abigail Gilbert élete ebben a ritmusban telt, szülei óvószavaira gondolván tartotta is magát ezekhez, ám az élet nem egészen így tervezte el a sorsát. Mikor is egy matek óra alkalmával rajtakapják egy csaláson. A büntetése egyszerű: rendbe kell hoznia a pincében lejlő káoszt, amit a hosszú évek maguk mögött hagytak. Első hallásra nem is olyan rossz alku, de mikor belép a sötétkamrában, nem egészen találta magát egyedül. Egy fiú és egy gyilkosság teljesen felkavarja az ő és a gimnázium életét.

"Sötét szemei ragyogó csillagként villantak fel. Hosszúkás ujjaival felszántotta szőke tincseit, melyek az esti napsugarak hatására arany glóriaként keretezték markáns arcát. Éles tekintetét rám vezette. Sötétvörös ajkait fogai közé csippentette. Átkozódva temette arcát a tenyereibe. - Miért nehezíted meg a dolgomat? Gúnyosan elmosolyodva, hátat fordítottam neki. Válaszra sem méltattam." Az élet egy csalafinta labirintus, nem tudhatod mikor ütközhetsz falba, sem azt, hogy melyik út vezet a kijárathoz. Grace a saját testén tapasztalta meg a fájdalom keserű ízért és a boldogság csendes bizsergését. Az egész kalamajka egy rosszul elsült vitából és magából Howl Rowlandból született. A jóképű, bunkó és kockáshasú Howl Rowlandból.

. . . ér akkor bármit is a szerelem, ha mind a két fél rettegi kimutatni? . . . cornelia a mosoly megtestesült angyala, belülről szívének szilánkjaival megtöltve. mikor megcsókolja az életében egyetlen botladozó fiút, ő maga se tudja eldönteni, hogy ott belül javult a helyzet, vagy csak rosszabb lett... 《 kezdet: 2019/ február 05 》

| BEFEJEZETT<3 | . . . a gyűlölet is egyfajta ragaszkodás; a hazug érzelem kötél, a gonosz beszéd pedig fa, amire felkötheted a kötelet. minden gyilkos nézés egy újabb lépés, hogy az anyag a nyakad köré kússzon. ne feledd, a gyűlölet csak addig fenyeget, amíg ledobva maszkját közli veled : ő a szerelem . . . mangólia rózsa illatú kapcsolatának, borzalmas szakítása, amit élete legkedvesebb kávézójával felejt el. egészen addig, amíg az exe meg nem jelenik a pult mögött, hogy megkérdezze, milyen italt szeretne... 《 kezdet: 2018/ november 13 》

𝙰𝚖𝚎𝚕𝚒𝚊 𝙿𝚛𝚎𝚜𝚌𝚘𝚝𝚝 szerencsés lány : érti és szereti is a matekot. Főleg a valószínűség számítást. Ennek tetejébe pedig nagy népszerűségnek örvend - tanárjai és a matlétacsapat körében. Azonban ki tudja számolni, mennyi arra az esély, hogy a nőcsábász, bunkó Jeremiaht megmentse a bukástól, és közben ne zúgjon bele az észvesztően jóképű fiúba? @- Greti - Minden jog fenntartva.©️ ♡2017 - 2018.07.04.

"- Fáj még, ugye? - nézett rám. - Pokolian - bólintottam szomorúan. - Neked? Fáj még? - kérdeztem vissza. - Az nem kifejezés." "Sok mindent meg kell megtapasztalnunk, miközben felnövünk. Én tizennyolc évesen azt hittem, hogy már érett, felnőtt nő vagyok, aki probléma nélkül meg tud majd állni a saját lábán. Azt hittem, már megvolt mindenem, ami egy felnőtt élethez szükséges lehetett. Volt munkám, lakásom, párkapcsolatom, azt hittem nem szorulok segítségre. Azt gondoltam, hogy enyém a világ, innen már csak felfelé ívelhet az életem. Amíg ez az egész össze nem omlott." *** Danielle Moon története, akinek hirtelen kellett felnőnie, aki tele volt tervekkel, és akinek az életében végül semmi sem alakult úgy, ahogyan azt ő akarta. Minden szerzői jog fenntartva!