"- Nem ígérhetem meg, hogy eltűntetek minden problémát, ami téged körülvesz! - Mondtam, s közben majd megszakadt a szívem, az arckifejezése miatt. Ismertem ezt a tekintetet. A bátyám halála után, ahányszor tükörbe néztem, az az arc bámult vissza rám. Az az arc amelyik teljesen megváltozott a fájdalom miatt, és az a szempár amely a szilánkokra tört lelket tükrözi.Ahogy tekintetemet rászegeztem észrevettem, hogy sír. De ez nem az a sírás volt, amelyet mindenki ismer. Egy könnycseppet sem hullatott. Neki a lelke sírt, olyannyira, hogy a gyengesége jelei nem törtek utat maguknak. Csak némán, csendben ült, én pedig figyeltem, ahogy mégjobban összetörik, ha ez már egyáltalán lehetséges. Két tenyerem közé fogtam az arcát és belenéztem gyönyörű, sötétzöld szemeibe. -Nem ígérhetem meg, hogy eltűntetek minden problémát, ami téged körülvesz! De azt megígérem, hogy nem egyedül kell megoldanod őket."

Szeretek ide járni. Igazán. A Roxfort a második otthonom -mivel az év több mint háromnegyedét itt töltöm-. Persze szívesebben lennék otthon. Ezzel van egy kis probléma, öhm, az apám az igazgató. Röviden: nem elég, hogy tíz hónapot itt töltök, és a diákok is, és a tanárok is halálra szívatnak, még a nyár egy részét is itt töltöm, és nézem, hogy apu dolgozik. Persze minden gyerek utál, és irigyel, mert azt hiszik, hogy nekem könnyebb dolgom van, mint nekik. Pedig ez nem így van, sőt, vagyis nem tudom. Annyit tudok, hogy úgy tűnik velem minden tanár szigorúan bánik. Borzasztó rossz érzés, ha kivételeznek veled. A Teszlek Süveg hollóhátasnak akart osztani, de apám azt akarta, hogy griffendéles legyek. A tanulás ugyan az erősségem, és nem vagyok bátor. Mégsem lettem hollóhátas, de griffendéles sem. Mardekáros lettem. A család szégyene. 2016.09.04.-#36 in Romantikus 2019.01.07.-#29 in Hogwarts