Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤

Ha az ember olyasvalakibe szeret bele aki még tudomást sem vesz róla az a világ egyik legrosszabb érzése. [Teljes Név] sem volt másképp. Ő is, mint az iskola összes többi lánya, szerelmes volt Oikawa Tooru-ba. Azonban a fiú az az ember volt aki talán még soha sem szentelt nagyobb figyelmet a lánynak. Még úgy sem, hogy egy osztályba jártak. Egyik nap azonban [Név] a fiú röplabda csapat edzőjének visz el egy papírt, amit alá kell írnia. Ez volt az első olyan alkalom, hogy beszélt a mogyoró barna hajú fiúval. Ezek után pedig valahogy rajta ragadt a gyerekes személyiségű srác, és a legjobb barátja is, Iwaizumi Hajime. Innentől vette kezdetét a két fiatal közötti kibontakozó érzelmek tengere és a rengeteg csalódás és férre értés. Az egoista Oikawával rendesen meggyűlik a baja szegény lánynak és nem egyszer érzi úgy, hogy teljesen lehetetlen az amit próbál elérni. Eközben nem is sejti, hogy a másik fél számára a sok sok lány nem jelent semmit, mert őt csak és kizárólag egyetlen egy személy érdekli. "- Miért érdekel téged ennyire, hogy miért sírok? - megbántott. Nem is értem mit hittem. Olyan soha nem lesz, hogy ő és én. Ezt azonban még mindig képtelen vagyok elfogadni. - Egy csomó másik lány is sír! Miért ... - kezdtem el már kiabálni a fiúval, de ő félbe szakított. - Engem nem érdekel másik lány! Csak Te! [...]" › Minden csak egy kis papírral kezdődött, azután pedig már nem volt más... Csak Te. • Káromkodás • Perverz jelenetek/cselekedetek || Helyesírási hibák előfordulhatnak!!! ||

Röpladba és fiúk meg egy lány, mi baj történhet?

//Harry Potter fanfiction: Sirius Black/saját szereplő párosítás// Gemma mindig is kíváncsi természetű lány volt, de mikor rátalált arra a bizonyos naplóra utolsó előtti roxforti évében, minden megváltozott. Csak a naplónak élt, teljesen beletemetkezett, falakat emelt maga köré, s mindenkit kirekesztett. De valójában akkor csúszott ki az iskola hideg padlója lábai alól, mikor kíváncsisága a tetőfokára hágott, s egészen véletlenül visszautazott az időben 20 évet. Hirtelen ott találta magát az 1976-os bájitaltan tanteremben, mikor még nem létezett az iskolát bezengő Arany Trió, sem Piton professzor, hogy megkeserítse a diákok életét. Helyette szembetalálkozott a fiatal Tekergőkkel, egy sokkalta nyugodtabb, háborúmentes Roxforttal és még sok mással, amiről azelőtt csak álmodozott. *Minden jog J. K. Rowlingé* !!!VIGYÁZAT!!! A fanfiction teljes, múltbéli változást írhat le, mely az időutazás mellékhatása lehet. #1 in Roxfort - 2018. 12. 28.

Miután James nővérét, Allisont kirúgják a Beauxbatons-ból, a Roxfortba kell járnia. Mi történik, amikor találkozik a Tekergőkkel? Mit tesz az egyikük, amikor beleszeret Allisonba? Bevallja neki az érzéseit vagy nem? Sirius Black fanfiction "Sziasztok! Ez a legeslegelső könyvem, ráadásul az angol nem az anyanyelvem, de kérlek, ne ítéljetek rögtön ez alapján. A történet és szereplők nem a sajátjaim, kivéve Allisont. Minden, ami ismerős, J.K. Rowling képzeletének a szüleménye." Eredeti cím: Seriously, another Potter Író: @xxxlovexreadingxxx Fordító: @EmmaViola_Black Ez az első fordításom. Igyekszem a legjobb tudásom szerint írni, de nézzétek el, ha egy-egy rész kicsit értelmetlenebbre sikerül, esetleg szabadabbul értelmezett az eredetihez képest. :) Minden jog J.K. Rowlingot és az eredeti történet íróját, @xxxlovexreadingxxx-t illeti. #92 in fanfiction - 2017. 08. 30. #10 in hogwarts - 2018. 05. 11. #5 in translation and in siriusblack - 2018. 05. 11. #1 in marauders - 2018. 05. 11. #54 in fanfiction - 2018. 09. 14. #2 in harrypotter - 2018. 09. 16. #2 in roxfort - 2018. 09. 16. #1 in hogwarts - 2018. 09. 16. #65 in love - 2018. 09. 16. #18 in love - 2018. 09. 16. #1 in translation - 2018. 09. 16. #1 in siriusblack - 2018. 09. 16. #1 in marauders - 2018. 09. 16.

Amelia Evergreen nem éppen mondható egy tipikus lánynak. És nem csak azért, mert Amerikában született, és a születése óta bejárta a fél világot. Első három varázslással töltött évét az Ilvermorny-ban kezdte, majd továbbállt szigorú, aranyvérű családjával az észak-európai Durmstrang Intézetbe, ahol negyed- és ötödévét töltötte. Majd amikor Amy tizenhat lett, Angliába költöztek, hogy befejezze tanulmányait a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Életét számos titok övezte, kezdve az állandó költözések okát, egészen addig, hogy miért párszaszájú. De minden titokra csak a Roxfortban talál választ, ahol találkozik egy bizonyos fekete hajú mardekárossal, akivel szoros barátságot kötnek és együtt göngyölítik fel a titkokat. Ahogy a tanulmányai végéhez közeledik, Amy-nek el kell döntenie, hogy a saját akaratát, vagy a számára megalkotott jövőt követi. És ahogy a Sötét Nagyúr felemelkedik, ez egyre nehezebb lesz... A történet alternatív végződéssel zárul!

Kalózok lakják a keleti tengert 1443 - ban. Igor a Fekete szirén hajó kapitánya, és Robin Hood módban éli a kalózok életét. Egy nap különös kagyló esik a hajóra, melyből nem igazgyöngy, de épp egy oly szép fiú esik ki belőle.

Vorma falujából sorra tűnnek el az emberek. Ám az erdő hallgat. Nincsenek holtak a göcsörtös fák közt, nincs vér a nyirkos mohatakarón és nincsenek ködfályolban keringő halálsikolyok sem. Csak egy tó és egy elfeledett történet. Kalena a falu öreg boszorkájának unokája, de ikertestvérével ellentétben régóta nem hisz Rotta mama rémmeséiben. Egyetlen vágya, hogy beilleszkedjen, elfeledje a családját övező titkokat és végre maga mögött hagyhassa a származását. Nagyanyja óva inti őt és nővérét a falu melletti erdőtől, amely időről időre a halálba csalogatja áldozatait. A holdünnep éjszakája után azonban minden megváltozik, Kalenának pedig nem marad választása: ha nem akarja, hogy az otthona miatta még az eddiginél is nagyobb veszélybe sodródjon, be kell merészkednie a rengetegbe és kideríteni, mi történik valójában az eltűntekkel Szokatlanul élőnek tűnő holtak és kíváncsi kísértetek között balszerencséjére ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan eleinte remélte - még egy halálos, ám kissé magának való jégharcos társaságában sem. A víz mélyén lapuló csontok meséje sötétebb, mint valaha hitte volna. [ 2020. 01. 12. ~ 2022. 11. 27. ] /a borító saját illusztráció/ Hivatásos bétázó: NTReyna

Anastasia Romanov Voldemort nagyúr utolsó élő rokona, így elég nagy hátrányból indul az életben és minél idősebb lesz annál inkább gyűlnek a felhők a feje felett. Az ő kalandos életéről szól ez az fanfiction. MINDEN JOG J.K. Rowlingot illeti, a történet csupán az én fikcióm.