Négy élet, egy lakás és az örökké szóló barátság. Ez a szentháromság a mindenséget jelenti főhőseink számára, de mint mindenbe, az élet ebbe is lazán belevágja a könnyektől áztatta mocskos kis kezét. Na jó azért az életnek vannak szép pillanatai is, sőt mondhatni már gyönyörűek, de köztudott, hogy semmi jó nem jár rossz nélkül. Kivéve, ha csak megszületned volt nehéz. Akkor nincs rossz, csak jó. Na jó, vissza a témánkhoz. Ez a négy lány, ahogy betölti a huszonegyedik életévét, arra a döntésre jut, hogy elhagyva a vidéki kisvárost, Szöulban kezdi keresni helyét. Minden jól alakul. Tényleg. Találnak egy gyönyörű, igazi retro lakást, meló is bőven akad. Szóval, értitek. Minden fain. Viszont még ekkor nem is sejtik, hogy az a hely, ahová kerülnek, életük legfontosabb éveinek emlékeit őrzi majd falai között. A harmadik emeleti 10-es lakás. Hogyha beszélni tudna, minimum 3 könyvet is írhatna, de tudjátok azt az ezeroldalas fajtát. Így azt hiszem ideje belekezdnem abba a könyvbe, ami a barátnőimről szól. Drámának és humornak nem leszünk híján, így aki teheti még most lapozzon, mert később nincs menekvés. Én szóltam.

" - Hölgyem. Kérem meséljen arról, hogy mi történt 1982 Január 6. napján. - mozgattam idegesen tollam a papír felett mindössze pár milliméterrel. A diktafon halk sistergése betöltötte az üres szobának csöndjét, de Mrs.Oh nem szándékozott megtörni. Rezzenéstelen arccal, némán meredt a diktafon vörösen izzó pöttyére. Hosszú percek teltek el, de semmi. Már egészen kezdtem feladni a reményt, miszerint elkészül életem riportja, de ekkor megtört a csend. - Azt kapcsolja ki és kedvére mesélek. - Szólalt meg Mrs.Oh ridegen. Szavai szinte hasítottak, de ettől még izgatottabb lettem. Én leszek az az író, aki először nyilvánosság elé terítheti annak a párosnak az életét, akikről mindenki beszélt a 90-es években."