A Detroit: Become Human videójáték világában játszódó fanfiction. A különálló fejezetek a fiatal újságírólány, Maya és Connor, az RK800-as típusú android közös történetéről adnak számot. A 2038. évben, Maya Adkins az újrakezdés reményében az androidgyártás világvárosába, Detroitba költözik, és újságírói állást vállal a Detroiti Tények elnevezésű hírportálnál. November hónapja azonban gyökeres változásokat hoz a lány életébe, hiszen a Detroiti Rendőrséghez, - amely egész véletlenségből egy épületen osztozik a szerkesztőséggel - új nyomozó csatlakozik, Connor, a deviánsok ügyével megbízott android személyében. Ettől fogva kifürkészhetetlen szálak kezdenek szövődni Connor és a lány között, amelyen hatalmasat csavarnak az időközben kitörő androidmozgalom gyorsan pergő eseményei. Az az egy hét nemcsak az egész Egyesült Államok történelmét változtatja meg, hanem mindent, amiben eddig a két fiatal hitt vagy hinni vélt. De ebben a világban beteljesülhet-e valaha is ez a kötődés egy android meg egy ember esetén? !Az eseményeket nem kronológiai sorrendben írom, az időbeli ugrások olykor váratlanok lehetnek. Mindegyik rész egy önmagában értelmezendő fejezet a páros életében, de szorosan egymásra épülnek, és előfordulhatnak vissza-/előreutalások!

A modern robotika három egyszerű alapelvre épült: 1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba. Az emberiség ezen szabályokat követte, miközben gépekkel vette körbe magát. A gépek ezen szabályokat szegték meg, miközben kitörni készültek az őket körülvevő emberek közül. 2038 - egy új, intelligens faj van kialakulóban. Az árnyakban lappang, túlél, és imádkozik a napért, mikor majd élni is tudni fog. Mindeközben három fiatal elme az ébredés szélén áll, döntésre kötelezve, akár készen állnak rá, akár nem. Egy háború közeledik - és mi is lehetne rosszabb annál, mintha két gonosz közül kéne választanod...? (kreditek: A karakterek és az eredeti történet (Detroit: Become Human) a Quantic Dream tulajdona. Az alternatív univerzumot @.kechk és @.eevaningtea (tumblr) ihlette. A robotika három törvényét Isaac Asimov alkotta meg 1941-ben.) /sorry not sorry lol/

Szóval ja, bármi jöhet

- Empátiát mutattál.. Az emptáia pedig emberi érzelem. Egy háború közeleg.. el kell döntened melyik oldalon állsz. Elárulnád az androidokat, vagy pedig fellázadnál a saját készítőid ellen? Mi lehet rosszabb, mint választani két gonosz közül? - Nézett a szemébe mire megragadtam Connor karját. - Menjünk.. - Lökdöstem és elindultunk kifele. Visszapillantottam Kamskira. A tengerkék szemében nem láttam semmit.. Üres volt a tekintete de egy apró mosollyal megajándékozott majd visszafordult az ablakhoz...

"Sosem gondoltam hogy újra találkozom vele, azt hittem hogy csak a régi álmok kísértenek . Álmaimban visszatér, rám néz és kiment a láng tenger gyílkos karmai közül..." A történet a Detroit Become Human nevü játékon alapul a történet nem egyezik meg az eredetivel ez csak az én kitalációm.És még annyit el árulok hogy négy év után folytatódik.

Amikor már a remény is kihal, minden odavész, akkor kell felállni, küzdeni. A földre tiporva is harcolni kell, felállni, mert ezt jelenti élni. És. Én. Élek! Mit jelent valójában élni, és lehet-e valaha egy gépezetet "élőnek" nevezni? Az emberek szeretik azt gondolni, hogy "életben lenni" olyan dolog, amihez biológia kell, de ez megváltozhat. Connor és Nova legalábbis megváltoztatták, és megmutatták, ők is élnek. "- Annyira jó! - sóhajtott fel a lány, mire Connor érdeklődve nézett rá. - Mi? - kérdezte a másik szemébe nézve. - Hogy emberként érezhetem magamat melletted!" A fanfictiont a játék ihlette, egy teljesen új történetszálat belefűzve. Néhány esemény a játékból nem, illetve saját döntésem alapján fog megtörténni. A játékot a Quantic Dream fejlesztette, ezért egyes cselekmények az ő általuk lett kitalálva.

Sziasztok! Alice Baker vagyok 17 éves, anyukámmal és apukámmal élek Detroit városában. A szüleim egy nagy technológiai cég igazgatói, ezért elég gazdagok vagyunk de nem szeretek felvágni vele. 13 éves korom óta vagdosom magam a suli miatt. Imádok gitározni, és szeretem a fekete színű ruhákat. Akit érdekel a történetem, olvassa a részeket!

Vivienne Smith, kiváló rendőrtiszt. Okos, bátor, de ami szívén, az a száján. Nem igazán kedvelte, az androidokat, mégis le kell küzdenie félelmét a múltól és belevetnie magát egy olyan kérdésbe, hogy mi is az a deviancia. "Szerencsére" megkapja társként Connort, a Cyberlifetól küldött konzervdobozt és a vedelő hadnagyot, Hanket. Előre is bocsánat a durva szóhasználatért. Ui: Hárman írjuk a sztorit, így minden fejezetben más vivi személyisége és az egész írásmód.