Amatőr írónő véletlen elhozza Budapestre disztópikus regényének főhősét. Fent említett főhős véletlen elhozza Budapestre a disztópiáját. Mildner Réka valószínűleg minden író legnagyobb vágyát éli meg, amikor egy éjszaka arra ébred, hogy készülő regényének imádott főhőse az ő lakására érkezett meg. Az álomképben csupán egyvalami nem stimmel: Sebastien nem hajlandó elfogadni a disztópikus történet végső csavarját, amelyben szerelme, Juniper összejátszik a kormánnyal, és hátba szúrja az ellenállást. Új befejezést kér ezért Rékától, akinek ebben nincs egyszerű dolga. Az átírás során alaposan át kell értékelnie saját döntéseit és a karaktereihez fűződő viszonyát is. Életének helyrehozását az is meglehetősen megbonyolítja, hogy a mellette maradó Sebastiennek elég pár hetet töltenie Budapesten, hogy itt is ráakadjon egy hatalomellenes összeesküvésre. Réka eleinte szkeptikusan hallgatja elméletüket, amely szerint a csalással hatalomra jutott Lantai Emma kormánypártja tényleg az ország tönkretételét tervezi - ám a felgyorsuló események hamar őt is döntéshelyzetbe kényszerítik. A csapathoz csatlakozva végre lehetősége nyílik bebizonyítani, hogy ő is képes olyan bátorságra, mint történetének hősei. Azonban idővel rá kell jönnie, hogy a valós világ bonyolultabb, mint egy regénybeli disztópia - de át tud csapni legalább olyan veszélyesbe...

"- Maradhatunk így mindig? Csak feküdj itt mellettem és mesélj a könyveidről, és teljen el így az életünk, jó? - Tudom, hogy valójában te sem erre vágysz, te drága lány. Csak most elkeseredett vagy és szomorú, és kell egy kis idő, amíg visszatalálsz önmagadba. De a jelent addig sem lehetséges befagyasztani. - A történelem rossz oldalán állok akkor. - Ezt épp rólad nehezen tudom elképzelni." Trish nem feltétlen álmodozik arról, hogy a gimi utolsó félévében találjon rá a szerelem. De ha mégis így alakulna, csakis olyan jelölt jöhetne szóba nála, aki legalább annyira vágja a deriválást és az objektumorientált programozást, mint ő. Aki megtalálja a közös hangot a kocka baráti körével. És természetesen aki megérti, hogy Trish szeptemberben garantáltan el fogja hagyni az elmaradott kisvárosát, hogy beteljesítse szülei félbeszakadt karrierjét, és az MIT-n váljon a legkeresettebb informatikai szakértők egyikévé. Mondani se kell, hogy nem ilyen fiú akad az útjába. Gilbert úgy öltözködik, akár egy törikönyv illusztrációja a századeleji divatról. Kereken száz évvel ezelőtti zenéket hallgat, az elveszett nemzedék íróinak kifejezéseit használva beszél, és nem viccel, amikor azt mondja, igazi, tárcsázós telefonja van. Továbbtanulás helyett egy feltörekvő jazzbandát szeretne sikerre vinni, és Boglárkának nevezi el idegen lányok gumikacsáját. Kettejük közt egyből szikrázni kezd a levegő, az időzítésük azonban rosszabb nem is lehetne. Az egy dolog, hogy Trishnek mennyi előítéletét kell felülvizsgálnia, vagy hogyan kell szembenéznie az érzelmi lavinával, amit a baráti körében elkerülhetetlenül elindít. De hamarosan utoléri az a felismerés is, hogy eddig biztosnak hitt jövőképe is mennyire ingatag lábakon áll valójában. A felnőtté válás pedig ritkán megy olyan tempóban és irányban, ahogy azt az ember előre elképzeli...

Vincze Franciska hajnali háromkor egy ismeretlen számról küldött smsre ébred, amelynek a feladója segítséget kér tőle, hogyan tudna udvariasan megszabadulni egy túlontúl rámenős lánytól. Bár Franci hamar rájön, hogy az üzenet nem neki lett szánva, írói vénáját használva próbál tippet adni a srácnak (vagy fiatal lányok után kajtató nagypapának?). Bár Franciska biztos benne, hogy ezen néhány üzenet után a kapcsolatuk le is zárult, azonban az élet néha kiszámíthatatlan, így könnyen meglehet, hogy az éjszakai sms egyszeri alkalom helyett inkább a közös történetük kezdete lesz. Könnyed, romantikus, egyetemistákról szóló regény, kis humorral, iskolai drámával és megannyi különc szereplővel megfűszerezve. Régebbi, átdolgozás alatt álló történetem, a frissítés hetente kétszer várható. Mindenkinek jó szórakozást kívánok hozzá, a visszajelzésekért pedig nagyon hálás vagyok! :)

1945. szeptember 20. ,, - Ajaj- aggodalmaskodtam Tamást keresve a sorok között.- Ez nálam maradt.- tátogtam felmutattva a könyvecskét. Ő csak megvonta a vállát nagyvonalúan. Nem tudtuk, sírjunk-e, hogy loptunk egy könyvesboltból, vagy nevessünk a saját szerencsétlenségünkön. - Akkor már nálad marad- tátogja vissza a vállát megvonva, a röhögését visszatartva" Szeptember 21. Hatvan. A vasútállomás bombázása.

Coranet Raveryn soha nem vágyott arra, hogy betegye a lábát Ararenbe. Ám ha nem akar csalódást okozni a bátyjának, úgy kell tennie, mint minden fehérvérű nőnek, aki betöltötte a tizennyolcadik esztendejét: elhagyni az otthonát, beállni a Fehér Úrnő papnői közé és hűséget esküdni annak az idegen vérmágusnak, akit jegyeseként kiválasztanak mellé. Miután a városba kerül, már nem menekülhet - még akkor sem, ha már látja, hogy veszélyes árnyak gyülekeznek körülötte. Damien Clawe a királyné testvére, legendás harcos, ráadásul a fővárosi kisasszonyok is sóvárognak utána. A király hadvezéreként nem unatkozik, de húga halála egyik napról a másikra felforgatja az életét. Elhatározza, hogy felkutatja a gyilkost, bármibe is kerül, azzal viszont nem számol, hogy a nyomok a Határ-hegységen túlra vezetik. Oda, ahol már csak hó, vér és halál vár rá. Bármennyire is különböznek ők ketten, egy közös bennük: a háború küszöbén mindent és mindenkit elveszíthetnek, aki fontos számukra. Hiszen a Sírásó nem válogat. [2018. 10. 12. ~ 2020. 01. 01.] /folytatás: Fehér, mint a vér/

Hewieta Felore fehér: a haja, a bőre, sőt, még a vére is. Ha az apja nem lenne a Felső Erőd neves parancsnoka, az emberek birodalmában már rég halálra ítélték volna a külseje miatt. Attól a pillanattól fogva azonban, hogy megtalálják őt egy határőr hullája mellett, egyre kevesebben bíznak meg benne az erődben. Egyik napról a másikra aztán váratlanul kitör a káosz, a fiatal lánynak pedig menekülnie kell: teljesen magára marad egy olyan világban, ahol minden kizárólagosan vörös vagy fehér. Gyilkos vagy áldozat. Ember vagy vérmágus. Csak rajtad múlik, kiben bízol meg, amikor végül elszabadul a pokol. [2017.11. 05. ~ 2018. 08. 22.] /előzmény: Arctalanok/

Iduna sosem gondolta volna, hogy egy békeszerződésnek ilyen következményei lehetnek. A lány élete egyetlen nap alatt fenekestül felfordul, amikor is a közeli királyság lakói és az ő népe harcba szállnak. Az egyik ellenségét megmentve elmenekül a csata közeléből, de nem számít arra, hogy már sosem térhet vissza többé szeretett otthonába. Kénytelen beilleszkedni egy számára teljesen ismeretlen világba, és ha ez nem lenne elég, egyetlen barátja egy gyerek-király lesz, akinek az apját az ő emberei ölték meg. Kihasználja a kastély nyújtotta lehetőségeket, és próbál rájönni, hogyan is juthatna haza, mindeközben pedig egyetlen dologban biztos csupán: soha, senkinek nem árulhatja el, honnan is jött valójában. "Nem értett semmit sem, minden teljesen kusza volt, és ő nem bírt kiigazodni ezeken a szabályokon. Haza akart menni, vissza akarta kapni a megszokott életét. A barátait akarta. Az édesanyját akarta. Vajon minden rendben van vele? Ugye él még? Ő vajon mit gondol? Biztosan aggódik érte. Ugye nem hiszi, hogy direkt szökött meg? Sosem gondolta volna, hogy nem fog tudni visszamenni." (Jégvarázs fanfiction, a második részre nézve spoileres.)

Először is, ott van az a furcsa lány. Aztán az a szeretetreméltóan furcsa kérdései, az imádnivalóan szokatlan viselkedése, az elbűvölően különös életszemlélete. És ezek mellé jönnek a fura érzések, az értelmezhetetlen mondatok, a bolondos, kettesben töltött pillanatok. Főurak furcsa kérései, szőke lányok abszurd félelmei, varázserővel bíró gyerek, ijesztő rémálmok, megfoghatatlan emlékek, megbánt kérések és félrevezetett hercegnők. A Túl az ábránd mezsgyéjén kiegészítő része. "- Annyira kedves vagy, jószívű, barátságos, elbűvölő - sorolta, mire a lány a szájához emelte a poharát, hogy elrejtse a mosolyát - aranyos, ártatlan, nyílt és őszinte - folytatta, Iduna pedig félre nyelte a vizet, amiből nagyot kortyolt. Kezét a mellkasára szorítva köhögött. - Jól vagy? - kérdezte, bár nem úgy tűnt. Ilyenkor mit lehet csinálni?"

-Alexa, mondanunk kell neked valamit- szólalt meg anyu a szokásos vasárnapi ebéd közben. Kérdőn rájuk néztem. Most volt a szülinapom, biztos most fogják elmondani a meglepetést, amit a születésnapomnapján említettek. De mégsem. Annál sokkal aggodalmasabb volt az arcuk. Na jó! Akkor a suliba csináltam valamit. Nem az nem lehet én egy kifejezetten jó kislány vagyok- Nem tudom, hogy kezdjünk bele- "hát az elejétől" gondoltam magamba tök higgadtan, ekkor még mit sem sejtettem, hogy amit most fognak mondani, az megváltoztatja az életem...

"Egy imposztor van közöttünk." Ez a történet a 2020-21-es irodalmi alkotópályázatra készült, és kirakom Nektek is, mert elég sokat dolgoztam vele :) A történet ihletője az Among Us játék, illetve annak alaptörténete. A gyengébb idegzetűeknek mondom, hogy folyik benne vér, de azért nem annyi, mint egy Fűrészben. A borítót nagyon szépen köszönöm, @MoonWolf596 ! Remélem, elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!