,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta magát a szívembe. Sokszor egy adott érzés a magasba emelt, vagy épp a mélybe taszított, de Ő mindig mellettem állt és vigyázott rám. Ő volt az, aki mellett sosem éreztem magam egyedül. Ő volt az, aki azt éreztette velem, hogy igenis fontos tagja vagyok az emberiségnek. De egyszer csak beleszerettem és minden megváltozott." - Abigail Potter ,,Voltak olyan emberek, akik nem ismerték a barátság valódi fogalmát. Ők magányosak voltak, vagy csak pótléknak használták őket. Én azok közé a szerencsés emberek közé tartoztam, akiknek megadatott az, hogy igaz barátjuk legyen. Nekem volt valaki, aki ott volt bármikor, ha szükségem volt rá, valaki, aki úgy szeretett, ahogy voltam, valaki, aki törődött velem és megbecsült engem. Ő volt az, akit a családtagjaim közé soroltam, akiért az életemet is odaadtam volna. De egyszer egy hatalmas hiba folytán teljesen elvesztettem őt. Már nem ugyanaz volt, aki egykor." - Harry Styles ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Az itt található fanfiction teljes egészében az én agyszüleményem. Sem a szereplőknek, sem pedig az eseményeknek semmi közük a valósághoz. A történetben előfordulhatnak obszcén (trágár) kifejezések, felkavaró részek. A történet nem ajánlott 17 éven aluli olvasók számára. Csak saját felelősségedre olvasd!

Irina Miller egy átlagos lány. Legalábbis egészen addig ezt hitte magáról, amíg meg nem ismerte az új családját. Olyan dolgokat tud meg, amig fenekestül felforgatja az èletèt. Amiben sosem hitt, pont αz válik valósággá, és minden áron őt αkαrjα! Te mit tennél, ha α legrosszabb rémálmáíd egyszercsak valósággá válnának? A lánynak hamar rá kell jönnie, hogy akik α közelébe vannak, nem azok akiknek látszanak! "Amikor α mult, ismétli önmagát"

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

Egy 19 év körüli srác szörnyvadásznak készül. De nem jó a harcban, és csak a kütyükhöz ért. Szeretne olyan jó feltalálo lenni mint a mestere Bélhangos, de ehez viszont csak egy lépes van. Harcossá kell vállni nem csak azért mert az apja ezt követeli meg hanem azért is mert szeretne egy szintre kerülni mint a társa akivel igen bonyolult a viszonya. Ám van egy különs képessége ami meg könnyito az életét és persze a kedvencét Fogatlanét. Kezdet. 2018. November 08 Befejezett. 2020. Május 08 #9Hiccup

(COMPLETED) Sofia, lives in Trofors next to her all time best friends, Marcus and Martinus. But she seems to want more with one of the twins.. Cover by: @TroforsSquad

she was just the new girl in town. she had no idea her life would turn upside down. cover @lazydevries

she looked at me with those deep hazel eyes. i knew she was screaming on the inside, yet nothing was coming out.

all emilie wants is for martinus to feel the same way she feels about him. she wants to make him see her the way she sees him. cover @lazydevries

when a peaceful summer night turns into a nightmare. cover by daddymactinus (ig)