Átlagos élet? Ugyan... Erről csak álmodni tudok. Az élet tele van meglepetésekkel. Lehet jó viszont nagyon ritkán rossz is. Sajnos én az utóbbiból kaptam többet meg néhányat a középkategóriából. Viszont nem szeretnék ennyire előre szalladni kezdjük a tavalyi nyártól... Meleg, napos reggelre ébredtem. Mielőtt felkeltem volna vagy 10 percen keresztül csak fetrengtem és próbáltam eldönteni mit is kezdjek most magammal. A nyár már csak ilyen. Nem kell sehová se menned, nem kell az iskola miatt aggódni vagy amiatt, hogy lekésel valamit. Ilyenkor csak élvezed kell a napokat. Miután nagynehezen felébredtem megcsörrgettem barátnőmet telefonon, nehogy csak én legyek fent ilyen korán. (az óra majdnem 11-et mutatott, de semmi baj.) Nem vette fel csak szokásos kinyomta. Ez nála pontosan azt jelentette, hogy rohadjak meg amiért felkeltettem. Megszokhatta volna már és ha gondolkodna kicsit rég lenémíthatta volna a telefonját, vagy csak élvezi, hogy én keltem. (Habár ennék ki nem örülne 😛) Na és igen, ilyenkor jött a szokásos program. Unatkozás megborsozva egy kis unatkozással. Na jó azért szoktam néha csinálni értelmes, dolgokat is. Mondjuk a kutyámmal futóversenyt tartani, vagy olvasni és felhívni Rebekát. Egyébként, hogy ne csak rólam meséljek meg a nagyon érdekes életemről Rebeka a legjobb barátnőm körülbelül fél éve. Nem nagy idő, de ez alatt már nagyon jól megismertük egymást és nagyon jóba lettünk. Érdekes módon túl jóba is...

Lexa halott, a világvége lassan, de biztosan közeleg. Octavia megpróbál jó vezetővé válni, de az Azgeda keresztbe tesz. Clarke balesetet szenved, és elvesznek a földön töltött emlékeinek nagy része. A helyzet kilátástalanná válik egy nyílt polgárháború miatt a földiek közt, míg az égiek Arkadia felrobbantása után kevesen maradtak, és próbálnak boldogulni, mind a Földön, mind az űrben. Vajon lesz-e újra béke most, hogy nincs már Heda és a Wanheda nem emlékszik rá ki is Ő? A megoldás Raven és Abby kezében van akik , nem tudják, merjenek-e beleavatkozni a természet rendjébe, és istenként feltámasztani azt az egyetlen embert, aki régen békét teremtett a klánok közt. 100 fanfiction, a későbbiekben mellék szálként Clexa.

- Ha te nem akarsz valamit, azt nem is csinálod meg, ugye? A szeme rám villan. - De, a beadandó dolgozatokat mindig. Általában mindig - furcsa félmosoly rajzolódik az arcára, ettől pedig eláll a lélegzetem. A kezem is megáll, csak arra tudok figyelni, hogy mennyivel másabb az arca így, hogy mosolyog. Hihetetlen... Ő is engem figyel, egyszerre óvatosan és kíváncsian. Képtelen vagyok más merre nézni. Csak őt, hogy milyen gyönyörű. Érzem, ahogy a szívem felgyorsul, és hogy a gyomromban a pillangók ropják a csárdást. Úgy érzem, hogy az, hogy lány, semmin sem változtat; ha itt és most megcsókolna, hagynám. Viszonoznám. Bármit megtennék érte. Akaratlanul is előrébb dőlök felé. Lexa egy pillanatra lenéz az ajkaimra, majd hosszan pislog, amialatt beszívja a levegőt. - A kötés, Clarke - szól rám. Hangja ismeretlenül lágy. Úgy nézek rá, mintha most ébredtem volna fel. Istenem, mi ütött belém? *** 📣 FELFÜGGESZTETT ©All Rights Reserved

Clarke Griffin új városba költözik ahol nem ismer senkit.Egyik pillanatról a másikra egy társaságba keveredett ami gyökeresen megváltoztatja az életét főleg mikor megismeri Lexa Woodsot. Lexa Woods nagyon stresszel az iskolai bál miatt.Próbálja elcsábítani kiszemeltjét de nem sok sikerrel jár. Majd Clarke felbukkanásával mintha minden az ölébe hullana és egyre jobban kezdi érteni: A szeretet gyengeség.

Lexa, Anya és Lincoln kedvenc színészeik paneljére indulnak. Eleinte minden rendben van, de aztán a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogyan azt eltervezték. Mi történik, ha hirtelen elájulsz és egy másik világban térsz magadhoz? És mi lesz akkor, ha természetfeletti erőt kapsz, de nem tudod azt irányítani?

"(...)Semmi nem számított, csak érintése a karomon, lassú, egyenletes szuszogása a fülemnél és önmagában az a tény, hogy ez a lány velem volt, itt és most. Mélyet sóhajtott. - Úgy érzem magam melletted, mint egy megszelídített vadállat. - mondta nagyon halkan. Pár másodpercnyi csend után folytatta: - „De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..." Lágy, tiszta hangja belehasított a csendbe és megtöltötte az éjszakát, bármilyen halkan is idézett A kis hercegből. A mögöttes jelentés egyértelmű volt, tudtam, hogy mit akar velük mondani. Éreztem annak a súlyát, hogy megbízik bennem, csak azt nem tudtam, hogy el fogom-e bírni ezt a súlyt. Akkor még nem tudtam..."