miután jimin elmerült a sötétségben, képtelen volt lélegezni... park jimin, a diák, akit senki sem kedvel és az irodalomtanár, akit mindenki szeret. •jikook •depresszió, önbántalmazás, szorongás •short story 2022.02.01. 《befejezett》

"az első volt, s tudtam, nem az egyetlen, ártatlan, mégis aljas szórakozás volt minden, amit tettem." park jimin, a bájos, fiatal fiú, akinek elege lett a várakozásból és jeon jeongguk, aki túl régóta akarta őt. •jikook •bl •first love •short 《2023.04.02. ~ befejezett》

"gyönyörű volt, egyetlen szépség, a zord télben is; hóvirág." bűnös vonzalommal égett iránta, de sosem szólt, hallgatott. egyszerre volt meginditóan tiszta és mocskos az érzelmek összhangja benne, de már túl késő volt ahhoz, hogy elfeledje. gyalázat volt, maga volt a szégyen, de míg senki sem tudta, elrejtette szíve mélyében. egy fiatal fiút szeretett, ki tulajdon fia is lehetett volna, tudta, hogy a gondolat is vétek, de sosem érzett igazán az, ki szerint a szívnek könnyű parancsolni. ez pedig különösen igaz egy olyan, meghitt karácsonyi éjszakán, amikor a csillagok meleg fénye körbeöleli a lángoló szíveket s reménytelen szerelmeket. •jikook •bl •christmas •short 《2022.12.06-2022.12.30》

✦✧✧ i just wanna be happier ✧✧✦ 🌌A sötét téli utcák, a fém érintése, a kezeim; mind annyira hideg. A magány ami minden nap végén megmarad, nagyon fáj, s azok a szavak amiket kimondanék, mégis minden alkalommal visszaszívok. Mert nem tudom, hogyan fedjem fel; te voltál az egyetlen ami életben tartott. Nélküled minden kék és szürke. Szükségem van a kezeid melegére!🌌 *~𝚅𝚖𝚒𝚗 𝚘𝚗𝚎𝚜𝚑𝚘𝚝~* *~𝚋𝚕~* *~𝚜𝚊𝚍~* *~𝚋𝚕𝚞𝚎 & 𝚐𝚛𝚊𝚢~*