Arthur Leclerc

ALICE Nem tudok hazudni, anyám szerint minden az arcomra van írva. Csak egy dolgot kért, négy hónapig a lehető legkevesebb időt töltsem otthon. Szorgalmasan tanulni, dolgozni, és kerülni apámat, nehogy rájöjjön mennyi sebet rejt a szívem és a testem. Mindezt egy úgy élet reményében teszem. De kirúgnak a melóból és még aznap megkapom az iskola legnagyobb seggfejét tanulópartnernek. Órákra se jár be, iszik, csajozik, és ezt következmények nélkül teheti, mert a családjáé az iskola. És persze szóba se áll velem. De nem rázhat le! Nekem kell az a jegy, és egy új meló. Azt hiszem, utóbbira is ő a megoldás. SHONN Pia, csajok, bulik. Menő mi? Csakhogy ez után lehull a világnak mutatott álarcom, és jövök én. A családomon kívül senki nem ismeri azt a fiút, akit felőröl a gyász, akit orvostól-orvosig rángattak, mígnem az alkoholba és a gyógyszerekbe menekülve rálelt a felejtés útjára. De egy nap megjelenik a házamban egy furcsa, lepukkant csaj, és azt mondja, a húgom bébiszittere. Ami viszont sokkol, az az arca. Alice kiköpött mása annak a lánynak, aki az életet jelentette számomra. Akinek az elvesztését képtelen vagyok feldolgozni. Aki álmaimban kísért. A valóság és a képzelet határa elmosódik. Megőrülök, és már csak egy dolog biztos: szükségem van erre a lányra. Elég erős lehet a szerelem ahhoz, hogy elbírjuk a másik terhét? Vagy már a sajátunk is felőröl? A szív vagy az ész győz? Az őrület vagy a józanság? Titkok. Szerelem. Szenvedély.

Aki az árnyékában is a múlt sötétjét látja, annak talán a legnagyobb lépés, ha mégis a fénybe merészkedik. Sziráki Regina édesanyjával teljesen új életet kezdett, új helyen, új közösségben, de hamar megérzi, hogy hiába a sok új körülmény, ha ő maga hordozza magában azt a sok, régi sebet, amik alakították az utóbbi éveiben, a múlt árnyéka pedig még a mai napig a nyomában jár, és mindez nagyban hozzájárul ahhoz, hogyan éli meg az új életét. Lehetünk mások, lehet más az életünk egyik napról a másikra egy elhatározást követően? Meddig számít csak óvatosságnak, ha az esélyt sem adjuk meg, hogy olyan dolgokat engedjünk be az új életünkbe, amikkel kapcsolatban régen rossz tapasztalataink voltak? Vajon tényleg továbbléptünk már, ha még mindig kizárólag a múltban szerzett sebeink tanulságai alapján éljük az életünket? Egyáltalán továbbléphetünk mindenen előbb-utóbb, vagy néhány dolog egyszerűen csak velünk marad egy életre? A továbblépés jelentheti azt, hogy többet már nem tud mi visszahúzni? És ha önmagunk védelmében falakat húztunk fel magunk köré, vajon mennyire okos dolog hagyni, hogy mindezt valaki a szívünkig hatolva rombolja le? Egy történet egy tizenhat éves lányról, aki az elengedés nevében az új életébe is a váratlan dolgoktól elzárkózva lép át, egészen addig, amíg egy nap nem veszi észre, hogy már rég nem tud mindentől elzárkózni - és talán nem is akar többet. "Minden óvatosságból felépített falamat és észérvemet elhalványulni érzem, akárhányszor csak ránézek." *********************************************** Ez a történet néhány ponton kapcsolódik a Deja vu-sorozatomhoz, de itt az ott leírtak régebben megtörténtnek számítanak, illetve a kettő egymástól teljesen függetlenül is olvasható. Kezdés: 2023. aug. 28.

"MERT HA NEM LETT VOLNA OLYAN KÜLÖNLEGES, NEM FOLYTATÓDNA." Több, mint kettő év telt el azóta a fájdalmas nap óta, mióta Nicholas elhagyta Opheliat. A lány egy teljes éven át várt a férfire, hitt abban, hogy Nicholas szavai valósak lehetnek, és egy év után újra elgondolkodhatnak a közös jövőjükön. Az a nap mégsem jött el. Ophelia egy évig várt Nicholas-ra, azóta viszont erősebb lett, mint valaha. A régi, könnyen összetörhető, aggodalmas énje ma már a múlté, olyan felnőtt nő lett belőle, aki álmai munkahelyén dolgozik, gyönyörű házban él, minden idejét a szeretteivel tölti, és aki függetlenebb és kimértebb, mint azt bárki is gondolta volna róla évekkel ezelőtt. Lényegében minden sínen halad az életében, és már egészen összeszedte magát, és elfogadta a keserű sorsát a szerelmet illetően. Legalábbis ő azt hitte, hogy rendeződtek a dolgai. Ő maga teljesen hitt ebben az elméletben. Ám ez az elmélet drámaian gyorsan felborul, mikoris a történelem megismétli önmagát. Liah-nak egy véletlen miatt ismételten ki kell rugaszkodnia a komfortzónájából, és hogy munkájában szintet léphessen, interjút kell készítenie egy férfivel, aki a lehető legnagyobb hírnek örvend az utóbbi időszakban a szakmájában. Az interjúból egy teljes rovat lesz, a lány pedig bármennyire ellenzi az ötletet, egymás mellé láncolják őt a férfivel. A férfivel, aki a városba keveredett, és ismeretlen ideig nem is szándékozik elhagyni Lakewood-ot. Addig legalábbis nem, amíg be nem fejez egy projektet, és egy több év óta fenálló káoszt. Az utóbbi káoszt inkább szeretné még jobban felbolygatni, mint lezárni. Milyen érdekes, hogy ez a férfi maga Nicholas Callen! Minden jog fenntartva! ©️2022 __mara___ [Az első könyv Édenkert címen található meg]

Kedves Mindenki! A regényt elküldtem egy pályázatra, ezért törölnöm kellett részeket. "Hűvös légáramlat borzongatta a tarkómat, az ajtó nyílt és csukódott a hátam mögött. Modellszép lány libegett az asztalhoz. - Helló fiúk ! - villantotta tökéletes mosolyát a társaságra. Maxhez lépett, a hajába borzolt. - Szia rocksztár! - ölelte át a nyakát. Azután teljesen egyértelműen, határozottan és gátlástalanul szájon csókolta. Az én rókámat." Tyra, egy 17 éves lány véletlenül megismerkedik Maxszel , a titokzatos, fiatal, feltörekvő zenésszel. A későbbiekben azonban semmi sem úgy alakul, ahogyan azt elképzelte, Max ugyanis súlyos titkokat őriz. #1 ló 2024.07.25.

Egy autó, három barát, egy baleset Allie Abbot, mint minden normális 18 éves élvezni akarta az utolsó nyarát, még mielőtt egyetemre megy a két legjobb barátjával. Mindhárman ugyanazon az egyetemen kezdtek volna azon év őszén. De nem így történt. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol minden napsütés és virágillat. Nem tudunk, nem igaz? A múltat nem lehet se visszafordítani, sem kitörölni. Pedig sok mindent megkönnyítene. Nem telik el nap, hogy Allie nem gondol arra az esős, nyári napra. Sok pszichológusnál járt, hogy segítséget kérjen, de egyszerűen nem tudtak rajta segíteni. A lányt kísérti azon nap rémes emlékei, amit sok szenvedés és kín között élt át. Vagy éppen élt túl. Allie Londonból visszatér Maine államba, és elkezdi az életét felépíteni. Egyetemre megy, alkot, korcsolyázik. De ez közel sem megy olyan egyszerűen, mint azt várta. Saját démonjaival kell megküzdenie, de ezek mellé a démonok mellé csatlakozik egy helyes hokis srác, akiről azt hitte már rég a múltba hagyott. A kérdés már csak annyi, hogy együtt sikerülni fog feldolgozni ezt a hatalmas traumát, amit egyik pszichológusnak sem sikerült? #1 barátság - 2022.09.03 #1 nyár - 2022.09.17 #1 veszteség - 2022.09.17 #1 kapcsolatok - 2022.09.17 #1 gyász - 2023.01.31 #1 baleset - 2023.04.24 +18-ot tartalmaz 🔞 |Kezdés: 2022.06.28 |Vége:

Új élet, új kihívások. Felnőtté válni sose volt egyszerű - így van ez főszereplőnkkel, Lenivel is, a művész lánnyal, aki épphogy kilépett a gimnázium kapuin, át a nagybetűs Életbe, már is szembekerül annak megpróbáltatásaival - új lakás, új iskola, új és régi ismerősök, új és régi szerelmek... Bár egy hajó révbe ért, most újult erővel evez az ismeretlen vizekre, felfedezni, kalandokat keresni, szembeszállni a megpróbáltatásokkal - mindez azonban sokkal könnyebb, ha nem egyedül vagyunk azon a hajón, és ketten, egymás kezébe kapaszkodva állhatunk a világ elé. Leni és Casso közös élete az érettségi után se lesz eseménytelenebb, mint azelőtt, és a körülöttük lévőké sem, mindez azonban új formát ölt - jól ismert gimnázium helyett egyetem, megszokott környék helyett új környezet, új élethelyzetek, új megoldandó problémák. Vajon milyen hatással lesznek ezek főszereplőinkre? Miképpen fog ez hatni a kapcsolatukra? Hogyan boldogulnak ketten az új életben? Hogyan sikerül tartani magukat a régiekhez? Milyen döntéseket kell hozniuk ahhoz, hogy a közös életük a lehető legzökkenőmentesebben alakulhasson? Vajon tényleg létezik a filmekben látott "happy end", vagy csak rózsaszín kitaláció...? Ahhoz, hogy ezekre választ leljünk, sokszor évek kellenek, hónapok, hetek, napok... de olykor elég egy pillanat is. Egy pillanat, hogy beleessünk. Egy pillanat, hogy összetörjünk. Egy pillanat, hogy megismerjünk. Egy pillanat, hogy elengedjünk. Egy pillanat, hogy élni kezdjünk. És egy pillanat - hogy örökre együtt legyünk. ********************************************* Figyelem! A könyv folytatás, az előző részeket megtalálod az oldalamon. :) Kezdés: 2022. szeptember

Sors. Életút. Szabad akarat. Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok ahogy eltervezed. A társadalmi nyomás, a szülőknek való megfelelési kényszer győzedelmeskedni látszik. 𝐴𝑑𝑒𝑙𝑖𝑛𝑎 kezei közül kicsúszott az irányítás, mikor leendő férjének a szülei nyerésre álltak az ellene vívott harcban. Megannyi ármánykodás egy cél érdekében. 𝐴𝑑𝑒𝑙𝑖𝑛𝑎 nem illet bele 𝑁𝑎𝑡ℎ𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 szülei képzelete által megalkotott világképbe. Lassan mindenkinek teherré vált az a súlyként nehezedő kő, mely cafatokra tépte a párt. Kettejük útja elszakadt, s hosszú időre távol ragadtak egymástól. Mi lehet megírva a nagyköynyvben? Vajon találkozik a két szerteágazó út valahol, vagy végleg beteljesedik a szülők akarata? 𝐀 𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐳𝐨̋𝐢 𝐣𝐨𝐠𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐯𝐞́𝐝 . 𝐄𝐧𝐧𝐞𝐤 𝐦𝐞𝐠𝐬𝐞́𝐫𝐭𝐞́𝐬𝐞 𝐣𝐨𝐠𝐢 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐤𝐞𝐳𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐯𝐨𝐧𝐡𝐚𝐭 𝐦𝐚𝐠𝐚 𝐮𝐭𝐚́𝐧!

Róza új gimnáziumban folytatja tanulmányait, immár tizenegyedikesként, ahol az egyetlen vágya, hogy láthatatlan maradjon az érettségiig. Tökéletes, hazugságokban úszkáló tervéből azonban kimarad számos tényező, amelyek lehetetlenné teszik, hogy terve sikeres legyen, valamint a hazugságokon túl is megnehezítik Róza nyugodt, gimis éveit. Ilyen a féltékeny osztálytársa, a kíméletlen töri tanára, egy bunkó srác, akivel több a közös bennük, mint Róza elsőnek gondolta volna, egy jófej végzős srác és a pasija, akibe már gyerekkora óta szerelmes, valamint az otthoni problémák és egy olyan titok, ami miatt nem csak ebbe az iskolába kényszerült, de a versenyszerű íjászatot is abba kellett hagynia.

"Megmutatta nekem a poklot. Elneveztem szerelemnek." Bianca Aurora Luciano mindent feladott a céljaiért. Ambiciózus, bátor és mondhatni egy kissé különc. Eltökélte, hogy ő lesz a Cosa Nostra következő vezetője, habár ehhez az unokatestvérének is lesz egy-két szava, ráadásul nem bízik mindenki feltétlenül abban, hogy alkalmas a vezetői szerepre. Maxim Morozov utálja Spanyolországot, éppen úgy, ahogy mindent, ami él és mozog. Büntetésből száműzték Oroszországból a mediterrán vidékre, pedig a bűne csak annyi, hogy nemkívánatos gyermekként született. Bianca apja, a maffia köreiben hírhedt Nicola Luciano hajdanán békét kötött az oroszokkal. Húsz év is eltelt már azóta, ám most egy közös ellenség miatt Bianca és Maxim útjai keresztezik egymást. Maxim az első beszélgetésük alkalmával sem rejti véka alá, mennyire ellenszenves számára a lány cserfes és kapkodó stílusa, Bianca pedig falra mászik Maxim közönyös és lekezelő hangnemétől, persze őt nem olyan fából faragták, aki megijed egy kis pszichológiai hadviseléstől. Bianca mindig azt hitte, hogy a szerelem a mennyekig repíti az embert. Ám létezik olyan szerelem, amely a pokol legmélyebb bugyraiba taszít és elevenen eléget. Azt hisszük, hogy szerelem és a gyűlölet két ellentétes oldalon állnak, de a valóság az, hogy papírvékony a határvonal e két érzelem között. És ha a határok elmosódnak... Ott kezdődik az őrület. ● Ez a történet a Halálos ítélet trilógia harmadik kötete. Olvasható önálló kötetként is, de spoilereket tartalmaz az előző két könyvvel kapcsolatban. ●