Alaptalan az optimizmus, amely szerint ami racionális, az egyúttal mindig jó is. Mondják, nem az a baj a pszichopatákkal, hogy nincs eszük, hanem az, hogy hiányoznak belőlük az érzelmek.

Azt tudjuk, hogy Cortez menő. Ez világos. Na meg persze, hogy ő minden lány álma. Neki vannak a legszebb kék szemei a világon. De igazából semmit nem tudunk az érzéseiről, arról, hogy ő hogy élte meg a Szent Johannában töltött négy évet. Pedig biztosan lenne mit mondania. _________________________________________ Nyilván mindannyiunk fejében kialakult egy kép Róla, aki elcsavarta Reni (és egy egész iskola) fejét, és rengetegszer szerettük volna tudni, hogy mikor mit érzett vagy mit miért tett. Én csak szerettem volna leírni az én verziómat, sokszor a könyvekre támaszkodva, sokszor pedig a saját fantáziámra. Remélem szeretni fogjátok.

Melissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van egy bökkenő. A legjobb barátnője lakótársa, Chris. Tipikus napbarnított, barna szemű, szőke, menő srác, akiért lányok ezrei vannak oda. "- Engedj el különben sikítok- mondtam határozottan, miközben a falhoz préselt. - Nem fogsz. És tudod miért nem? Mert ebben a percben is azt kívánod, hogy bárcsak megcsókolnálak- mondta önelégült mosollyal. Miért van ott az a fránya gödröcske az arcán? Ha nem lenne ennyire helyes, már rég behúztam volna neki egyet."