Az emberek néhány érzelmet megjátszanak, és ezt akár egy nap többször is megteszik. Hamis mosoly mögé bújnak, hogy azt mutassák minden rendben van. Megjátsszák az érdeklődést azért, hogy a másikat ne bántsák meg, és még szomorúságot is színlelnek az együttérzés érdekében. Viszont vannak, akik a szeretetüket is megjátsszák. Ilyen volt Jeongin és Hyunjin, akik megpróbálták elhitetni mindenkivel azt, hogy együtt vannak. Mindezt pedig azért, hogy Jeongin megszabaduljon egy személytől, ki többszöri visszautasítás után sem adta fel. Színlelni viszont nem lehet örökké. Legalábbis Hyunjin ezt állította. Ő hitt abban, hogy ha sokáig úgy tesznek, mintha szeretnék egymást, akkor ez tényleg meg fog történni. Előbb-utóbb ki fog alakulni közöttük egy kapocs, aminek nem fognak tudni véget vetni. -Hogyan szólítsalak ezentúl? Szívem? Drágám? Szerelmem? Talán... Egyetlenem? -Jeongin... -Jeongin. Hát ez... Csodás. A két fiú közül Hyunjinnak volt a legkönnyebb, ugyanis ő neki nem volt szüksége a színlelésre. Tényleg szerette Jeongint, aki viszont csak egy ideiglenes megoldásként gondolt az álkapcsolatukra. Ez pedig idővel egy rémes hazugsággá alakult, ugyanis már ő is el szerette volna hinni a kapcsolatukat. -Hyunjin, én nem tudom ezt tovább csinálni. Nem tudom tovább színlelni az érzéseimet. -Semmi baj, Jeongin. Én sosem tudtam. [2021]

Jeongin egyedül marad egész nyárra egy olyan házban, amit a szülei tartanak fent a számára. Az elején minden rendben volt, aztán rájött, hogy egyedül abban a hatalmas házban szörnyen unalmas. Csakis legjobb barátjára, Felixre számíthatott, viszont tudta, hogy nem kérheti azt tőle, hogy maradjon vele a nyáriszünet minden percében. Tehetetlenül éli sorra a napjait, amíg nem találkozik Hyunjinnal. A fiúval, ki bármit megtenne azért, hogy távol maradjon a családjától. Akár még egy vadidegennel is lakna, csak ne kelljen egy levegőt szívnia a szüleivel. Jeongin pedig gondolkodás nélkül hívja magához az elején még normálisnak tűnő fiút, kiről kiderül, hogy elég rendesen félreismerte. Viszont ekkor már késő volt. Nem tudott megválni tőle. Erősen ragaszkodni kezdett hozzá. És ez az érzelmi kötelék kezdte az őrületbe kergetni. -Kezd kiakasztani ez az érzelmi kötelék, ami kialakult nálad. -Nem kötődőm hozzá... -Akkor dobd ki. Mire vársz még? -De... Nem akarom. -Csak sajnálod. Nem igaz, hogy inkább tűrőd a viselkedését. Jeongin. Legyél már egy kicsit talpraesettebb. Csak sajnálat lenne ez az egész? Jeongin tényleg a fiú helyzete miatt ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy nála lakjon, vagy van más is a dologban? Valami más, ami több puszta sajnálatnál? [2019]

❝csak én tudom igazán, mennyire hozzád illő az az ital.❞

5 fiú, kiknek élete megváltozott a debütálásuk után. 5 fiú, kik a zenének élnek és egymásnak. A TXT lelkitámasza egymáson kívül mindig a BTS volt. Sokat segítettek nekik. Arra tanították őket, hogy soha ne adják fel. Mindig küzdeni kell valamiért vagy valakiért. Beomgyut az utóbbi hajtotta. Nem csak a rajongók szeretetéért küzdött, hanem Yeonjun szeretetéért is. Az életük nem egyszerű, mindig történik valami. A sok hajtás miatt észre se veszik amit kéne. Ma csukva van a szemük, és csak remélni lehet, hogy holnap kinyitják. -Hyung, neked ez tényleg megéri? Észre sem vesz téged! Én... nem lennék elég jó neked? [2019]

"Egyik ember se könnyű eset, de egyik se nehéz. Mindenki más, és ez nem azt jelenti, hogy vele a baj, hanem azt, hogy rossz emberek veszik körül" ~ S2 Soobin sose gondolta volna, hogy igaz barátokat talál. Olyan barátokat, akiket - bár sose vallaná be - nem akar elveszíteni. Olyanokat, akik gyakran piszkálják, de ők jelentenek neki egy második családot. És sose gondolta volna, hogy egyikükben többet is talál, mint barátot.. // A történetben: -messages - üzenetek (túlnyomórészt) -16+, érintőlegesen 18, de nem konkrétizálok -a nagy része kitaláció, de lehetnek párhuzamok a valósággal//

A JYP Entertainment modelleket keres. Minho és Jisung pedig él a lehetőséggel. 3 napig folyamatosan képeket feltölteni talán nem is olyan nehéz a fiúknak. Viszont az ügynökséghez kerülés már egy nehezebb és összetettebb dolog... [2019]

Hyunjin bizonyítani akart, így hát fogadott egy fiúval. Egy fiúval, aki túlságosan is nagy esélyt látott arra hogy megnyerje, ezért gondolkodás nélkül bele is ment. -Jó, fogadjunk. Ha nyerek, akkor többé nem szólhatsz hozzám. Még a közelembe sem jöhetsz. -De, ha én nyerek, akkor bármit is mondok neked, a válaszod igen lesz egy teljes héten át. [2020]

Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is, akik nem hittek a vámpírokban. Sosem tudták bizonyítani a létezésüket az emberek, mégis ezernyi gondolatuk volt a vámpírokról, akiket többféleképpen is el lehetett pusztítani. Viszont az igazság közel sem ez volt. Nagyobb erővel rendelkeztek, mint az emberek gondolták. Szinte elpusztíthatatlanok voltak. Főleg Hyunjin, aki új történelmet írt a vámpírok életében. Hiszen éhsége olyan csillapíthatatlan volt, mint még soha senkinek... -Ki van ott? Sikítani fogok... -Mert attól megijedek. - nevetett fel a titokzatos idegen. - Sikíts, ha mersz. Esküszöm, utána ki sem nyitod többé a szádat. Jeongin szemei könnyekkel teltek, majd azok rögtön útnak is indultak. Lassan folytak végig a sós cseppek az arcán, miközben a holtan heverő szerelmét kétségbeesetten figyelte. -Senki nem sírt még a halála előtt. Bár senki nem tudta, hogy megölöm. - gondolkozott el Hyunjin. - Ez így nem élvezetes. Hagyd már abba a sírást. Az csak egy ember. Hyunjin számára minden ember egyforma volt. Egyformán ostoba, s jelentéktelen. Egyedül a lányokból húzott hasznot, hiszen a lányok vérének az íze megbolondította. Minden lány vére isteni volt a számára. Azt hitte, hogy az ő vérüknél finomabb már nem lehet senki vére. Ám tévedett. Idővel rájött, hogy létezik valaki, kinek már vérének illata megőrjíti, nemhogy az íze. És ez a valaki egy fiú volt. Egy fiú, ki rosszkor volt rossz helyen... [2020]