Semmi sem a tervek szerint alakult... Konkrét elképzelésem volt. Falakkal, biztonsággal, minden társas kapcsolat mentesen. Nem akartam fájdalmat okozni senkinek, és én sem akartam többé átélni azt a gyötrődést, amit két éve. Elzárkóztam a világtól, az emberektől, az érzésektől amelyek hatalmukba keríthettek volna, kirángatva engem a kis burokból, amibe bevackoltam magam. Kicsit talán céltalannak tűnt az életem és nem mindig tudtam miért is létezem még, de talán még ez is biztonságot nyújtott. De a sors útjai kifürkészhetetlenek, és akkor mikor a legkevésbé számítanál rá, megjelenik ő, és hirtelen mintha minden értelmet nyerne, és megfordul veled a világ...