Jessi Stonem, a rebel girl has finally decided to move away from America, restart her life and follow her dreams of becoming a dancer. Her new job now is to dance on stage with a group named One Direction, where she meets a special curly haired someone.

"Szeretlek." jeleltem. Gödröcskés arcára mosoly szökött, kezét meghatódva a mellkasához emelte. "Én is szeretlek."

"Tudtam, hogy veszélyes. Tudtam, hogy nem lenne szabad. Figyelmeztettek, hogy hagyjam őt békén, ő nem nekem való, hogy csak összetöri a szívem. Ő már nem olyan, mint kiskorunkban. Ő már rég megváltozott. De a vesztembe rohantam azzal, hogy számára én akartam a kivétel lenni, és nem érdekelt az sem, hogy vajon milyen titkot hordozhat magával. Én szerettem őt. Halálosan, menthetetlenül beleszerettem."

'Ki a fene üzenget nekem?' A történet nem a sajátom, csak egy fordítás! Az eredeti író:futuoharry

Connor Murphy készen állt arra, hogy véget vessen... mindennek. A tizenhét éves fiú megelégelte, hogy mindenki utálja, még a családja is. Megelégelte, hogy nem képes uralkodni saját magán, hogy mindig, mindent elront. A sokadik alkalommal tervezte befejezni az életét, de aztán találkozott Evan Hansennel. "Nem kell tettetnünk." - Ez a három szó elég volt ahhoz, hogy Connorban újra felébredjen a remény. Végül is, barátokkal sokkal jobb az élet, nem? Felmerül azonban a kérdés: mi történik, ha egy kapcsolat erősebbé válik a barátságnál?

BEFEJEZETT /Érkezett egy új üzenete Harry Styles-tól/ Egy véletlen üzenet, amitől az egész életem megváltozott...

~A történet +18-as részeket is tartalmazhat, csak saját felelősségre olvasd!~ - Én...én már nem szeretlek. Szakítani akarok - formálja meg Harry, rózsaszín telt ajkaival a szavakat ám egy pillanatig sem néz a szemembe. - Hogy mi? Miért? - kérdezem és a szemeimbe könny gyűlik, torkomba pedig egy óriási gombóc költözik, ami úgy érzem, nem fogja engedni, hogy megszólaljak. - Kérlek, menj el - közli már-már ridegen és egy cseppnyi érzelem sem látszik az arcán. Fel sem tudom fogni igazából, hogy mit mond. Hisz az előbb megcsókolt... Mintha valami robot lenne és ezek a szavak belé lennének programozva. - De mi történt? - kérdezem ismét. Nem bírom a könnyeimet visszatartani. Kövér sós könnycseppek kezdenek végig folyni az arcomon és már nem tudom és nem is akarom elrejteni az érzelmeimet. A lábaim kezdenek egyre gyengébbé válni, és félek, hogy bármikor kicsúszhatnak alólam...

"Miért nem hagyod, hogy megcsókoljalak?" -Kérdezte oly sóvárgósan, hogy közben rám sem nézett.Az ajkaimat nézte, szüntelenül. "Mert egy szörnyeteg vagy." ------------------------------------ - #8 dark - #7 dark - #3 dark - #2 harrystyles

- Soha többé nem hagylak el!- Suttogta fülembe, majd könnyes szemeit rám emelte, melyek most még zöldebbnek hatottak. - Csak tarts ki még egy kicsit!- Szipogott, majd remegő kezét arcomhoz emelte és simogatni kezdte jéghideg bőröm. Féltem, hogy mitől a haláltól a magánytól de legfőbbként attól, hogy ismét elhagy engem.

Újra hármat ütött az óra. Egyedül vagyok. Két orvos figyel, de nem veszek róluk tudomást. Várom, hogy megérkezzen. De hol van? Hol vagy, Harry?