A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni különös unokatestvérét, Harry Pottert. Azt a Harry Pottert, aki varázsló. Aki túlélte a gyilkos átkot, és akit a varázsvilágban mindenki ismer. Ennek fényében Harry tűnhet a Privet Drive 4. legfurcsább lakójának, Diana mégis őt tartja a legnormálisabb rokonának. Szüleivel és bátyjával néha konfliktusokba keveredik, de életét egyébként rendes mugli módjára éli, nincs oka panaszra. Unokatestvére felvillanyozva, tele élményekkel tér haza első évéről a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából. Diana érdeklődve hallgatja a történeteit a varázsvilágról. Egy váratlan incidens miatt azonban Harry elszökik otthonról, így a lány számára a nyár további része unalmasan telik. Szeptember elseje azonban abban az évben mást is tartogat számára, mint az iskolakezdést és a tizenegyedik születésnapját. Egy rejtélyes okokból elkésett roxforti levelet kap, amely gondoskodik róla, hogy többet aztán sose kelljen unatkoznia élete során. Arra azonban végképp nincs felkészülve, hogy a végzete összeköti az amerikai mágusképző, az Ilvermorny legendáiban szereplő Szarvas Kígyóval. [2018. november 1. - 2021. március 19.] /Az általam megalkotott karakterek, történetelemek a saját szellemi tulajdonomat képzik, minden más J. K. Rowlinghoz tartozik - én csupán kölcsönvettem varázslatos világát, szereplőit./

Mit csinál az a gimnazista, aki feladatnak kapta, hogy nézzen utána családfájának? A padláson kotorászik a dédi használható őskori vackai közt, hátha talál valami hasznavehetőt. Avery Blundell is pont ezt csinálta. Ám mi van akkor, ha a felmenők névlistája helyett egy aprócska, fehér bőröndöt talál meg az egyik eldugott, poros sarokban? Averyt vonzza a kíváncsiság, mint annó harmadikban, az új szomszédok rejtett kertjét felkutatva, s ujjainak most sem tud nemet parancsolni csakúgy, mint annak idején lenyomva a kertbe vezető rozoga kilincset. Matat a fakó holmik között, meg-megszemlél néhány apró ruhadarabot, ami a kezébe akad. Aztán legalul, mintha a Sors maga is azt akarta volna, hogy maradjon elrejtve, Avery kihúz egy öreg, elhalványult papírdarabot. Ez volt az a perc. Pontosan 13:38-kor, január 23-án állt a lány élete a feje tetejére.

"Kinyitja a száját, majd becsukja. Ezt megismétli még egyszer, majd elfordítja a pillantását rólam. Egy kis idő múlva ő is lerogy a földre. - Hát ezért jöttem el ide. Hogy nézzem, ahogy felkel a nap - mondja gúnyosan, de megadóan. - Úgy látszik ezért - felelem. - És te miért jöttél, Harcos? - néz rám. Nem tudom a választ, őt nézem és hallgatok. - Az a vicces, hogy közönséges ember és varázsló, mind ugyanolyan feleslegesek vagyunk most. Senki nem tehet semmit. Senki, kivéve egy valakit, akinek a kezében mindannyiunk sorsa van." ❇A történetben előforduló logikai és egyéb hibákért elnézést kérek, elég régen, 12 évesen kezdtem el írni❇

"Vajon mi lett volna, ha...? Az emberek akarva akaratlanul is ezen törik a fejüket, ha elszúrnak valamit, esetleg összeomlik az életük. Egyszerűen nem hagy nyugodni, beférkőzik a gondolataidba, hozzád tapad. Mi lett volna, ha nincs Amerika? Mi lehettünk volna a suli tökéletes álompárja, akiket a diákok megbámulnak, akikre a gólyák irigykedve felnéznek, akikről mindenki pusmog. Kaphattunk volna többet is, mint két hét - leszámítva persze az utána következő távkapcsolatot. Amikor elmentél, azt hittem, epekedve fogom számolni a napokat, hogy újra láthassalak, ehelyett a perceket kezdtem számolgatni, hogy mikor találkozhatok valaki mással... Valaki mással, aki úgy robbant be az életembe, ahogy az visszahúzódó jelleméből adódóan lehetséges sem lehetne. Akinek félénk mosolya és ragyogó tekintete éjszakánként a szemem előtt táncolt. Aki mellett szélesebben tudtam mosolyogni, mint bármikor eddigi életemben, aki megtanította, milyen is igazából élni, a csodáknak élni, a külsőségeket elengedni. Aki megtanította, hogy milyen annyira szeretni valakit, hogy bármit megtennél érte. Akivel sosem alkottunk volna álompárt, aki nem hibátlan, mégis tökéletesebb mindennél. És akit valószínűleg sosem ismertem volna meg, ha nem lépsz le. Ha nem tűnsz el, talán nem kellett volna azon az augusztus végi napon elveszítenem az embert, akit szeretek. Vajon hol lettem volna, mit csináltam volna ekkor, ha velem maradsz? Mi lett volna, ha nem tűnsz el?"

Lily Evans hiába próbál menekülni James Potter elől, ha valaki álnok módon a csillagvizsgáló-toronyba zárja kettejüket. Sirius Black még sosem nézett úgy Acacia Harrisre, mint a többi lányra. Ha viszont némi ösztönzés után a lány pillantása kellően idegesítővé válik egy csendes pillanatban, ki tudja mi történik. Marlene McKinnon és Remus Lupin addig keverik a kártyákat, amíg barátaik végre esélyt kapnak a közöttük feszülő érzelmek tisztázására. És ha ennek ünneplését kettesben töltik a holdfényes parkban, csak Merlin a megmondhatója, mi történik az éjszakában. Három éjszaka, három pár, három novella. És az eredmény? Egy felmerülő kétely, egy kósza éjszakai flört, egy nem remélt vallomás.

"- Az anyám - böktem ki váratlanul. - Ő miatta. - Balhés szülők? - tippelt. - Meghalt. És amúgy még mindig kurvára nincs közöd hozzá - zártam le a beszélgetést, és választ sem várva megfordultam, hogy hazamenjek." *** "Átöleltem őt, szorosan hozzábújtam, és fejemet a mellkasára hajtva tűrtem, hogy a forró könnycseppek végigszaladjanak az arcomon. - Köszönöm szépen - szólaltam meg percek múlva még mindig mozdulatlanul. - Micsodát? - Mindent. Hogy létezel." *** A történet főszereplője az Új lehetőségek című könyvemből lett kiragadva, ami ennél egy évvel később játszódik. Megtalálod azt is a profilomon, de nélküle is érthető lesz a könyv, hiszen csak lazán kapcsolódik egymáshoz a kettő. ♡

Zendaya Ross egy tizenhat éves boszorkány, aki az Ilvermorny mágusképzőbe jár. Az élete teljesen normális, ameddig az anyja és annak férje egy autóbalesetben meg nem hal. Zendaya körül egész addigi élete összeomlik, éppen ezért arra a döntésre jut, hogy az a legegyszerűbb ha az Angliában élő apjához költözik, ott hagyja az Ilvermorny-t és a Roxfortra vált. Minden jól alakul, ameddig össze nem találkozik Sirius Blackkel,s ki nem derül egy aprócska kis probléma... Zendaya titkai veszélybe kerülnek, a múlt daidaloszi kardja pedig a nyakába fog hullani. Lehet ekkor olyan szerencsés, hogy megtalálja a legnagyobb segítséget? Éppen onnan ahonnan a legkevésbé sem várja? !!"A Harry Potter könyvek szerepői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyümölcsei. Én csak kölcsön vettem őket a magam és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt."!!

Új tanév, új problémák. Mert azok aztán akadnak bőven. Kezdetnek ott van Sirius családja és Remus titkolózása. Előbbivel nem nagyon lehet mit kezdeni, bár a Reglusszal kapcsolatos problémákra azért akadhat megoldás; míg utóbbinak hátterét valahogy talán ki lehet deríteni, de persze nem mindig az első megoldás a jó. Mindeközben persze zajlik a roxfortos élet is: szörnyű bájitaltan órák, egy bugyuta sötét varázslatok kivédése tanár, Stelle professzor különös levele, kviddicsmeccsek, a Ritka Boszorkánykór, egy béka, az elmaradhatatlan naplóbejegyzések, meg miegymás... "Remus vérfarkassága alapjáraton egyiküknek sem okozott gondot. Az, hogy ennek tudatában normálisan viszonyuljanak hozzá, már sokkal inkább. Nem az volt a gond, hogy undorodtak, hogy féltek tőle, vagy hogy igyekeztek kerülni őt. Pont ellenkezőleg. Attól tartottak, hogy Remus esetleg ezeket feltételezi, ezért aztán valaki mindig vele volt, még a mosdóba sem mehetett ki kíséret nélkül. Ha tüsszentett, zsepit dugtak az orra alá; ha leült, kihúzták neki a széket; ha fázott, valaki odaadta neki a pulcsiját. Remusnak ebből azon a reggelen lett elege, amikor James felszeletelte neki a húst." A sorozat második része. A borítóképet a Space Dementia Tumblr oldalról szereztem. (A jogok J.K. Rowlingot illetik, én csak kölcsön vettem a szereplőket, helyszínek, tárgyakat. A saját szereplők, helyek és tárgyak azonban az enyémek!)

Iduna sosem gondolta volna, hogy egy békeszerződésnek ilyen következményei lehetnek. A lány élete egyetlen nap alatt fenekestül felfordul, amikor is a közeli királyság lakói és az ő népe harcba szállnak. Az egyik ellenségét megmentve elmenekül a csata közeléből, de nem számít arra, hogy már sosem térhet vissza többé szeretett otthonába. Kénytelen beilleszkedni egy számára teljesen ismeretlen világba, és ha ez nem lenne elég, egyetlen barátja egy gyerek-király lesz, akinek az apját az ő emberei ölték meg. Kihasználja a kastély nyújtotta lehetőségeket, és próbál rájönni, hogyan is juthatna haza, mindeközben pedig egyetlen dologban biztos csupán: soha, senkinek nem árulhatja el, honnan is jött valójában. "Nem értett semmit sem, minden teljesen kusza volt, és ő nem bírt kiigazodni ezeken a szabályokon. Haza akart menni, vissza akarta kapni a megszokott életét. A barátait akarta. Az édesanyját akarta. Vajon minden rendben van vele? Ugye él még? Ő vajon mit gondol? Biztosan aggódik érte. Ugye nem hiszi, hogy direkt szökött meg? Sosem gondolta volna, hogy nem fog tudni visszamenni." (Jégvarázs fanfiction, a második részre nézve spoileres.)