Gondolkodott már valaki azon, milyen lenne belépni abba a világba, amit álmaiban lát az ember? Ahol mágikus hatalmak uralkodnak, és a különböző lények mindennapi életét képezi a varázslat? Én sokszor morfondíroztam rajta, a probléma viszont ott kezdődik, amikor az általad képzelt történetekből, eléd toppan egy szereplő. Mert egy vámpír éppen most közölte velem, hogy az ő otthona, igenis valódi. Viszont, ha minden csoda létezik odaát, akkor az a borzalom aminek a szemtanúja lehettem is valóságos. Az ember lánya mit kezd egy ilyen szituációval? Mégis mi közöm van ehhez, mi történik velem?

Vorma falujából sorra tűnnek el az emberek. Ám az erdő hallgat. Nincsenek holtak a göcsörtös fák közt, nincs vér a nyirkos mohatakarón és nincsenek ködfályolban keringő halálsikolyok sem. Csak egy tó és egy elfeledett történet. Kalena a falu öreg boszorkájának unokája, de ikertestvérével ellentétben régóta nem hisz Rotta mama rémmeséiben. Egyetlen vágya, hogy beilleszkedjen, elfeledje a családját övező titkokat és végre maga mögött hagyhassa a származását. Nagyanyja óva inti őt és nővérét a falu melletti erdőtől, amely időről időre a halálba csalogatja áldozatait. A holdünnep éjszakája után azonban minden megváltozik, Kalenának pedig nem marad választása: ha nem akarja, hogy az otthona miatta még az eddiginél is nagyobb veszélybe sodródjon, be kell merészkednie a rengetegbe és kideríteni, mi történik valójában az eltűntekkel Szokatlanul élőnek tűnő holtak és kíváncsi kísértetek között balszerencséjére ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan eleinte remélte - még egy halálos, ám kissé magának való jégharcos társaságában sem. A víz mélyén lapuló csontok meséje sötétebb, mint valaha hitte volna. [ 2020. 01. 12. ~ 2022. 11. 27. ] /a borító saját illusztráció/ Hivatásos bétázó: NTReyna