Bon és Liz a két legjobb barátnő életét megváltoztatja 2 csöppség. Veszekedés, bonyodalom, betegség, egészség, szomorúság, boldogság. És mindig egymás mellett vannak, támogatják egymást (még ha le is kéne valamiről beszélni a másikat) De sajna "Az Élet Nem Mindig Könnyű":)

Minden egy hülye elgyengült pillanatomban kezdődött. Mentségemre szóljon, hogy már több éve keseregtem egy annyira plátói kapcsolatban, hogy az már fájdalmasan röhejes volt. Minden embernek az életében volt legalább egy plátói szerelme, az enyém miért lenne más? Hát történetesen az én viszonzatlan kapcsolatom egy fedél alatt élt velem. És történetesen az öccse az ősellenségem volt, csakhogy ne legyen annyira unalmas a történet.

Voltál már valaha szerelmes? Ugye milyen klisés kérdés ez? Pedig tudom, most valakire gondoltál. Biztos tapasztaltad már valamely ágát, ha nem az egésszel megismerkedtél. Pontosan tudod milyen, amikor szétfeszíti a mellkasod az a kimondhatatlan érzés, amikor vele vagy, rá nézel, vagy csak gondolat csupán. Pontosan tudod, hogy ez az öröm fele annyira sem intenzív, mint amilyen fájdalmas tud lenni. Pedig csak egy kémiai folyamat, ami egyszerűen és észrevétlenül gyökeret vet, és lassan kivirágzik bennünk. Teljes pompájában fog virítani vagy épp elhervad, elsorvad, meghasad, és addig élősködik ameddig a reményünk öntözi. Kivághatod, akár egy fát, de a gyökerei még szorítani fognak. Rajtad múlik, hogy benn hagyod, újra növeszted, vagy pedig gyökerestül kitéped, habár a helye örökre ott marad, akármilyen mélyre is nőte be magát. Ami egyszer hozzád nőtt, annak mindig marad nyoma. Minden szerelmi történet, amiről legtöbbször olvasunk jól végződik, pedig mind tudjuk, hogy a valóságban mindig elromlik valami, és a fiú úgysem fog megváltozni a lányért. De mi van akkor, ha a lánynak kéne megváltoznia? Ha a lány is ugyanúgy mérgezi a fájukat, mint a fiú. Sőt, azon versenyeznek ki tépi ki előbb egymás, vagy éppen a saját gyökereiket. De ebben a viszályban nem csak ők, hanem mások is részt vesznek, köztük a lány három túlféltő bátyja is.

Bella Devil vagyok. 14 éves. Most költöztünk New Yorkba anyámmal. Régen apával laktam, de mindjárt kiderül, hogy mért is élek most anyával. Mielőtt ide költöztünk egy London melletti kisvárosban éltem. Már nyolcadikosan belelovagoltam magam a feketepiacba, és nem bántam meg. Holnap lesz a Gimi első napja, addig is körülnézek a városban. Az egész kiskoromban kezdődött. Olyan 8 éves lehettem, mikor apukám bevezetett a sötétpiac vad birodalmába. Megtanította hogy hogyan lehet lebukás nélkül (drogot, alkoholt vagy ne tudd meg milyen durva anyagogat) csempészni. Megtanított különböző fegyvereket használni. Lehet hogy illegálisak ezek a dolgok, de én ebben nőttem fel és ebben is halok meg. Apát egyik bevetésünk során elkapták, őt lecsukták 12 évre mert annyi idős voltam akkor. Eredetileg csak 10 év börtönbüntetést kapott volna, de ő akarta így, hogy lássam mennyire szeret. Engem intézetbe küldtek volna, de anyám válalta a nevelésemet. Ma találtam rá erre a füzetre a mit mostantól naplónak használok, mert mért ne? Ezt a fekete fedelű, vörös háromszöges naplót, még apától kaptam a nyolcadik szülinapomra, amit onnantól kezdve nem ünnepeltünk, mert nem akartam gyengének tűnni. Amúgy megjegyezném, hogy nem voltam gólyatáborban. Ennek csak annyi az oka, hogy egyáltalán nem volt kedvem.

Ez a sztori nem úgy kezdődik mint a többi. Én nem költöztem el. Engem egyszerűen csak kicsaptak. Egyébként Lara Fox vagyok17 éves.