Loki Laufeysont az idők során sok néven ismerték. Mostanság például a leggyakoribb megnevezése az „agyonverem azt a rohadékot, csak kerüljön a kezem közé!" volt. Az istenek mindössze egy felkapaszkodott bajkeverőt láttak benne; Loki pedig készséggel eljátszotta nekik ezt a szerepet. Ami azt illeti, annyira meggyőzően színészkedett, hogy már-már ő maga is elhitte, nem több egy trükkös szélhámosnál... × × × -- ez nem Marvel fanfiction, a történetben egynél is kevesebb lesz a Tom Hiddleston -- az írás az északi/skandináv mitológia ismerete nélkül is érthető (ha minden igaz) -- néhány ponton el is térek majd az eredeti mitológiától, ezeket a pontatlanságokat kilistázom az utolsó részben (senki nem mondhatja, hogy a sztorinak nincsen tanító jellege!) -- szokás szerint megcéloznék egy 16-os korhatárt (ami szokás szerint senkit nem fog érzékenyen érinteni, de én szóltam, na) -- figyelmeztetések: véres jelenetek | szereplő(k) halála | trágár nyelvezet | nem heteroszexuális kapcsolat | indokolatlan filozófiai és/vagy teológiai elmélkedés | szarkazmus és ostoba humor

Lyra Black vállára a nemes és nagy múltú Black család legfiatalabb hajtásaként súlyos teher nehezedik. A fele rokonsága az Azkaban hideg celláinak falai között senyved, szülei emlékéből pedig nem maradt más, mint a lány nyakában logó apró szív alakú medál és néhány ködösen elregélt történet. A Malfoy család gondjaira bízva már egészen kis kora óta megtanulta, hogy tisztavérű boszorkányként különleges helyet foglal el a mágustársadalomban, ám miután felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába esélyt kap rá, hogy végre saját szemével is felfedezze azt a világot, amelyet eddig csak családja elbeszéléseiből ismert. Vajon elődei aranyvérimádó eszméit követve ő is halálfaló lesz, vagy új Roxfortos barátai segítségével végül sikerül kiutat találnia a sötétségből? ◇─◇──◇────◇────◇──◇─◇ 𝙲𝚎𝚍𝚛𝚒𝚌 𝙳𝚒𝚐𝚐𝚘𝚛𝚢 𝚡 𝚏𝚎𝚖 ! 𝚘𝚌 𝙰 𝚜𝚊𝚓á𝚝 𝚔𝚊𝚛𝚊𝚔𝚝𝚎𝚛𝚎𝚒𝚖𝚎𝚗 𝚔í𝚟ü𝚕 𝚖𝚒𝚗𝚍𝚎𝚗 𝚓𝚘𝚐 𝙹.𝙺. 𝚁𝚘𝚠𝚕𝚒𝚗𝚐𝚘𝚝 𝚒𝚕𝚕𝚎𝚝𝚒!