Egy év telt el, mióta "felébredtél", és azóta is rendes, normális életet próbálsz élni. Ez azonban nem egyszerű, egy akkora kaland után, amit átéltél. Mégis, már éppen kezded megszokni, hogy az életed visszakerült a rendes kerékvágásba, amikor ismerős helyen találod magad. Egy év telt el, mióta utoljára Középföldén jártál. Legalábbis, a te világodban csupán egy év. Középföldén azonban hatvan. Visszatérve a Megyébe fel kell ismerned, hogy új kihívás előtt állsz. Elkíséred Frodót egy olyan utazásra, amin egész Középfölde sorsa múlik, miközben rá kell döbbenned, hogy az érzéseid is változnak. Meg kell találnod a módját, hogy megváltoztasd a jövőt, miközben semmilyen fontosabb eseménybe nincs beleszólásod. És rá kell jönnöd, hogy a szíved pontosan merre is húz. Ahogy arra is, hogy engedsz-e a csábításnak, annak ellenére is, hogy tudod; a végén ismét visszatérsz majd a saját világodba. Mégis mit választasz?

Alexandre Chateaubriande egy fényes jövő előtt álló balett táncos. Vagy legalábbis ezt reméli mindenki, de egyenlőre csak egy művészeti iskola növendéke. Hogy elérje céljait keményen dolgozik, nem foglalkozik a barátokkal, bőven elég neki a legjobb barátnője, Nadine társasága, és más hobbija sincs csak a tánc. Szerelem? Szóba se jöhet. Aztán jött Raphael Navarro... (A +18 csak pár későbbi fejezetre érvényes) /A borító justKamisama munkája köszönet érte!/

Drarry fordítás az író engedélyével! A Malfoyok mindig is a Potterek tulajdonai voltak. Furcsa? Igen. De igaz, és most újra érvénybe lép. Harrynek pedig nincs más választása, mint igényt tartani Dracóra mint rabszolgájára... Jordan Grant: Owned című történetének fordítása, a szerző engedélyével. Az angol eredeti itt olvasható: http://jordangrant.livejournal.com/?skip=100&tag=%22owned%22 2018. május 9-én #1 in "slash".

Hewieta Felore fehér: a haja, a bőre, sőt, még a vére is. Ha az apja nem lenne a Felső Erőd neves parancsnoka, az emberek birodalmában már rég halálra ítélték volna a külseje miatt. Attól a pillanattól fogva azonban, hogy megtalálják őt egy határőr hullája mellett, egyre kevesebben bíznak meg benne az erődben. Egyik napról a másikra aztán váratlanul kitör a káosz, a fiatal lánynak pedig menekülnie kell: teljesen magára marad egy olyan világban, ahol minden kizárólagosan vörös vagy fehér. Gyilkos vagy áldozat. Ember vagy vérmágus. Csak rajtad múlik, kiben bízol meg, amikor végül elszabadul a pokol. [2017.11. 05. ~ 2018. 08. 22.] /előzmény: Arctalanok/

Egy nem tipikus szomszéd srácos mese. ;) "Fynn minden hónap első munkanapján erőt vett magán, és elment a munkahelyére megmutatni, hogy még életben van. A home office jóvoltából ő lehetett a szellem a gépben. Egy multinacionális vállalat számítógépes adatbázisának fejlesztésével és karbantartásával foglalkozott... otthon, lakása magányában. Sajnos a havi egynapos meetinghez azonban ragaszkodott a vezetőség. Ezen az egyetlen napon kívül Fynn soha nem hagyta el a lakását."

„Adrian négy éve, egy nyáron, teljesen felelőtlenül beült egy cukrászdába fagylaltot enni. Ha tudta volna, hogy ez az elhatározása megváltoztatja majd az egész életét, talán nem lett volna elég bátorsága hozzá, hogy megkívánja a csokoládéfagyit, de szerencsére a jövőt nem szokás előre látni."

" - Négyen rugdosnak, de te kussolsz, még az anyjukba sem küldöd el őket. Szó nélkül hagyod, hogy lealázzalak az egész osztály előtt - sorolta. - Inkább összeszarod magad, ahelyett, hogy szólnál, lépjek a fékre. Miért? Jack nem felelt, csak a vállát rángatta. Bobby ekkor egészen közel hajolt hozzá. Vonásról vonásra tanulmányozta az arcát. A kíváncsi zöld szempár átlátott rajta. Nemcsak azt értette, amit mondott, hanem azt is, amit érzett. - Túlságosan vágysz rá, hogy szeressenek."

Egy szerelem története, amelyet nem tudott legyőzni a történelem. „- És nincsen idő, és nincsen tér - olvasta Daniel, közben átkarolta és magához húzta Watarut -, és nincsen háború, és nincsen halál, és nincsen ország, és nincsen város, és nincsen határ, és nincsen szögesdrót, és nincsen sírás, és nincsen szenvedés, és nincsen múlt, és nincsen jövő. Az örökös mában csak te és én vagyunk. A szívem örök tavaszában csak mi vagyunk, és ajkunkon a cseresznye íze..."

"A zene körbetáncolta a szobát, megérintve minden bútort, minden apró tárgyat. A hangok mint a szétguruló gyöngyszemek szóródtak szét körülöttük, és Alan úgy érezte, mintha a tenger hullámai simogatnák a bokáját. Jól ismerte a dallamot, talán százszor is hallotta már, de most mégis új volt, és ismeretlen... Mint a szívdobbanás - gondolta Alan. - Szívdobbanások az éjszakában."

Minden a zsebtintatartóval kezdődött... és aztán a szerelemmel folytatódott. (A történet a fiúk saját idejében, de három évvel később játszódik.)