,, − Tisztalelkűnek lenni annyit tesz, hogy a halál felett áll - mondta, és érezte, hogy a hangja is lágyabb a kelleténél. - Önnek soha többet nem árthat a gyilkos átok. Mint tudja a tisztalelkűek a lelkűk erejéből képesek pajzsot vonni a testűk és más emberek teste köré, hogy megvédje őket a haláltól. " A háború baljós felhőként telepszik az emberek szívére. Sarah Selleck hatodéves griffendéles elszántan keresi a megoldást, amivel segíthetne Harrynek. Ám nem is sejti, hogy a megoldás közelebb van, mint hitte. Perselus Piton mindenki szemében az undok, kibírhatatlan bájitalmester, akit nagy ívben elkerülnek. És ezzel neki nincs is semmi baja. Az egyetlen embert, akit szeretett és elviselt, megölte. Hát, nincs szűksége még többre, aki miatt aggódhatna. Na, de mi történik, ha valaki ismét megmutatja, milyen is mikor él? (Perselus Piton x Saját szerplő)

Sirius Black ff. /Harry Potter történet a tekergők idejétől/ Az én történetem, kicsit másabb, mint a többi. Elmesélem, hogyan is születtem, éltem, szerettem. Tanultam a hibáimból és esélyt kaptam jóvá tenni azokat. Veszteségek sorra jöttek, mégsem adtam fel. Azt akarom nektek elmondani, hogy mindig van választásunk. Mindig van remény és nem szabad félni. Egy nap pedig, eljő a béke... "-Meg kell mondanom, fura vagy Rosalie Potter. -nyújtotta felém a kezét, amit én egy nagy lendülettel meg is ráztam. -Az jó. Normálisnak lenni olyan unalmas. Szeretem ha valaki más. Egyébként is. Egy olyan világban élünk ahol minden furcsa. Sőt, elképesztően különös. Én csak alkalmazkodom. " R. A. P. Kezdés: 2020. 06. 12. Befejezve: 2020. 10. 03. 🏅 #1. siriusblack #1. perseluspiton #1. magic #1. hogwarts #1. hp #1. tekergők #5. harrypotter #1. regulusblack

Ajánló: Bonyolult, néha fájdalommal teli szerelmi történet. Rengeteg kérdést vet fel az írás. Érdemes olyannal kezdeni, aki csak bánt minket, mert látszólag képtelen az emberi kapcsolatokra? Jár-e második esély annak a nőnek, aki egyszer hozott egy ostoba döntést? Jogos-e megtorolni a sérelmeinket, még akkor is, ha már nem törvényes eszközökkel visszük véghez? Túl lehet, túl szabad lépni az egymás ellen elkövetett dolgokon, vagy ezek nem egyszerű hibák, hanem a személyiségünk szerves részei? A legfontosabb kérdés:A szerelem mindennél erősebb? Korhatár: 15-18 Történet by: Etti Személyes véleményem: Imádtam a történetet,épp ezért osztom meg itt Wattpadon veletek. Élvezet volt olvasni,és remélem nektek is az lesz! Részek Mindennap. Jó olvasást! ❤

A történet a háború után játszódik. Ezzel együtt sodró lendületű történet, amelynek végére a szereplők jelleme nagyot változik pozitív irányban. Rész: Befejezett. MERENGŐS.

Homályos látással, zihálva futottam tovább. A kanyarokat az ösvényen úgy vettem akár csak egy autó versenyző a rajtvonal előtt, hiába voltam fogytában a levegővel. Perselus rendbe fog jönni...igen, rendbe fog jönni, most teljesen megkell feledkeznem róla és segítenem Harryéknek. Megkell nyernünk ezt a háborút minden áron. Még ha lehet el is veszítem Perselust... Eredeti címe a történetnek: Love of the Curse

A háborúnak vége, a hármas pedig újra a Roxfortban. Piton életben van, visszatér tanítani, ám sokkal elviselhetetlenebb, mint a háború előtt. Elindul egy olyan lejtőn, amin egyedül képtelen lesz felküzdeni magát. A kérdés: elfogadja-e azt a segítséget, aminek köszönhetően változtathat az életén, vagy eltűnik a süllyesztőben? Ron érzései többször is felszínre kerülnek (máris az első fejezetben), amelyek csak újabb gondokat hoznak Hermione mindennapjaiba. Hőseink egyaránt küzdenek a saját démonjaikkal, de vajon képesek lesznek-e önállóan megvívni a harcaikat? SSHG fanfiction. Figyelmeztetés: Erotikus tartalom, Durva nyelvezet, Felkavaró tartalom Korhatár: 18! A történet merengőről lett áthozva! Írta: pillangohang

Harry Potter fanfiction. Harmione Granger és Perselus Piton rejtélyes, de annál bonyolultabb - talán közös - élete. Nem OOC! Nyomdafestéket tűrő megfogalmazások! 18+! #2 IN HARRY POTTER [2018.05.10] #34 IN FANFICTION [2018.03.28] #39 IN FANFICTION [2018.02.12] #47 IN FANFICTION [2020.08.29] #49 IN FANFICTION [2018.03.27] #53 IN FANFICTION [2018.01.09] #55 IN FANFICTION [2018.01.08] #60 IN FANFICTION [2018.01.07]

Egy történet szerelemről, veszteségről, egyesülésről, fájdalomról, csalódásról, varázslóról, boszorkányról. Egy történet bátorságról, gyötrelemről és megenyhülésről. "-Rendben, elmegyek. De előtte még szeretnék adni valamit. - mondta még közelebb lépve a boszorkához. Szinte már súrolta mellkasával a nő hátát ahogy fölé tornyosult. Félszegen rátette nyugalmat sugárzó tenyerét a boszorkány apró vállaira, majd egy könnyed mozdulattal maga felé fordította, és azzal a lendülettel szoros ölelésébe zárta a meggyötört testet. A nő nem tiltakozott, bár érezhetően megfeszült a hirtelen jött intimitástól. Fokozatosan engedte magát a férfi ölelésébe. Perselus szorosan fonta a boszorka köré hosszú erőteljes karjait ezzel valódi biztonságot nyújtva a számára. Állát megtámasztotta a nő feje búbján. Belesóhajtott a mozdulatba. Rég érzett már ő is ilyen tiszta nyugalmat. A nőt szerette volna helyre hozni, mégis úgy érezte magát is gyógyítja ezzel. Ujjai életre keltek az apró testen, szabályos köröket írtak le. Olyan természetes volt számára az egész helyzet, és annyira ismerős." "-Hogy tehetted ezt?- kérdezte magától elcsukló hangon, miközben még mindig olyan kiábrándult tekintettel nézte végig mindkét oldalon kézfejét, mintha nem is az ő parancsára cselekedtek volna." "- Perselus Piton, minden egyes szívdobbanásom, a lelkem összes darabja, csak a tiéd. S, ha meg is halok majd, mert rá fogok szolgálni, a te életed akkor is meg fogom óvni és mindenki másé elé helyezni. - a lány keserves zokogásban tört ki." "A boszorkány bátortalan, reszketeg mozdulattal odanyúlt a sajgó részhez az ajkán, és rá sem kellett néznie, érezte az ütés helyén kicsordult vérét, amit magával hozott a tudatalattijából. Rettegéstől zavart tekintetét belefúrta a varázslóéba, s csak annyit tudott kinyögni: - Jönnek. "

"Mavis White, megőrjítesz! És ezt nem feltétlenül jó értelemben mondom. Legalábbis a kezdetekkor nem. Tudtad, hogy ki vagyok. Ahogy azt is, mivel bízott meg apád. Beleegyeztem, mert tisztelem őt. Aztán személyesen is megismertelek. Na, onnantól minden a feje tetejére állt az életemben. Mérhetetlenül idegesített, hogy azt hitted, kapcsolatban kell lenned velem. Mindegy volt, hol találkoztunk. Te megálltál, és beszéltél velem. Észre sem vetted, de a legcsekélyebb dolgaidba is beavattál. Jóformán a legféltettebb titkaidat is ismertem. Habár én nem nyíltam meg előtted, te a bizalmadba fogadtál. És örültem neki. Örültem, hogy bízol bennem. Örültem, hogy keresed a társaságomat. Örültem, hogy biztonságban érzed magad a közelemben. Örültem, hogy elfogadsz minden rigolyámmal együtt. Mert ez vagyok én, Perselus Piton. A mogorva, ijesztő vénember, aki senkit sem szeret. Egészen addig, míg a nyakába nem varrtak egy átkot... Vagy inkább áldást. Talán most sírsz a meghatottságtól. De az is lehet, hogy csak mosolyogsz azzal a sejtelmes mosolyoddal, ahogy rám szoktál mosolyogni. Akárhogy is legyen, tudnod kell, hogy megváltoztattál. Bízom benned. Képes vagyok veled akármiről beszélni. Beavatlak a múltamba. Tudod, miért vagyok olyan, amilyen. Ha valaki, akkor te biztosan nem fordulnál ellenem. Ennyi év után is? - kérdezted akkor, amikor olyasmit mondtam, amit nem kellett volna. A fejemben minden a helyére került, amikor azt válaszoltam: Örökké. Nem vagyok a szavak embere. Egy szót kellene most írnom neked. Helyette inkább ismétlem magamat. Örökké."