A fiú, aki belefulladt az érzelmeibe és már nem látta hol ér véget, a véget nem érő gyötrődés. Éveken át élt abban a tudatban, hogy valakinek ő volt a valaki. Hogy valaki számára fontos volt. Egy nap viszont megérezte, hogy már éveken keresztül egyedül volt. A lány, akit kényszerítettek egy szerepbe, olyan érzelmeket akartak rá erőszakolni, amik idegenek voltak számára. Letagadta őket és lassan elvesztette a fonalat. Már nem látta, hogy ki maradt számára. Úgy érezte, hogy egyedül volt. Egyedül érezték magukat, mégis egymásra találtak. Viszont ki gondolná a bársonyról, hogy megsebez?

Kasie mindig is félt a változásoktól,főleg az olyan változásoktól amik kerekestül felforgatják az ember életét.Nathan pont ilyen volt,megjelent és Kasienek hirtelen mindent át kellett értékelnie.A lány képes lett volna bármire csak hogy vele lehessen,de a sors közbeszólt és minden lehető módon próbálta elválasztani őket. Egész kisgyermekkorban a tinédzserkort várjuk.Figyeljük a "nagyokat" és mikor mi is azokká válunk csak azt kérdezzük magunktól;"tényleg erre vártam ennyit?"De miért ne tehetnénk olyanná ezt az időszakot ahogy azt mindig is elképzeltük? Végülis csak egyszer vagyunk ennyi idősek. "Egyszer megkérdezték tőlem meddig mennék el azért,hogy Nathannel lehessek,mire én csak annyit feleltem"EGÉSZEN A CSILLAGOKIG"