__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak megyek előre, még ha nem is tudom, hová tartok. ❝Ó, engem senki nem kérdezett meg arról Hogy meg szeretnék-e születni; Nem adtam írásos beleegyezést, Helyettem döntöttek❞ (A Szilánkjaim, a Szívdobbanások és az Éj-ízű könnyek c. könyveim folytatása) __

Néhány régi és új versem amik magamnak készültek terápiás céllal, de gondoltam megosztom veletek. A versek a kizárólagos jogomat képezik.

_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _

próbálok még néha önmagamra hasonlítani